Kint teregettem az udvaron, amikor hallottam, hogy Bogi kiabál Majával. Kértem, hogy jöjjön ki hozzám.
Amikor kijött, elmondtam neki, hogy nagyon aggódom, ha azt hallom, hogy kiabál a testvérével (és bárki mással is), mert nekem nagyon fontos a biztonság. Hogy a családon belül ne kelljen senkinek attól tartania, hogy bármi, bármelyik percben rákiabálhat. (Itt következett volna egy kérés, de közben volt egy hatalmas felismerésem.) Az, hogy ez a biztonság ugyanúgy Bogit is szolgálja, hiszen, így ő is biztos lehet abban, hogy rá sem fog senki rákiabálni.
Persze, ezt eddig is tudtam, de most elmondtam neki, hogy ez nekem miért fontos és úgy láttam, nála is leesett a húszfillér 🙂 Sőt, közben még egy felismeréssel gazdagodtam, mert hirtelen eszembe jutott, hogy az, hogy biztonságban vagyunk itthon, nekem nem csak azt jelenti, hogy szeretettel fordulok a másik felé, hanem ide tartozik az is, hogy nem ütöm meg a másikat és az is, hogy kérés nélkül nem veszem el a másik dolgait.
Ezek persze eddig is bennem voltak, de most, ebben a „vészhelyzetben” valahogy tisztán láttam magam előtt, hogy ez a három legfontosabb dolog nekem a biztonságban! Nagyon örülök, hogy a családi értékrendemen belül tisztánlátást kaptam és a sok-sok fontos dolog között kikristályosodtak a legfontosabbak! Az meg, hogy Boginak is ott úgy, ahogy volt, teljes „flow”-ban tudtam átadni az egészet, nagy lelkesedéssel töltött el, megéltem a kapcsolódást önmagammal és Bogival egyaránt.
