A faggatott gyerek hazudik – jutottak eszembe Vekerdy Tamás gondolatai vasárnap késő este, amikor álomra hajtottam a fejem…
Maja aznap jött haza a 4 napos horvátországi osztálykirándulásáról. Nagyon-nagyon kíváncsiak voltunk az élményeire, ugyanakkor tisztában voltunk azzal is, hogy javában kamasz lányunk valószínűleg legkevésbé nekünk és velünk kívánja megosztani azokat…
Ahogy mentünk érte, beszélgettünk arról, hogy mennyire nagyon szeretjük a gyerekeinket és mennyire hiányoznak. (Bogi épp aznap reggel indult 3 napos osztálykirándulásra…)
Ja, és persze arról is, hogy mennyire várjuk az élménybeszámolóikat…
Lackó vigyorogva nézett rám:
– Mi várjuk itt nagy lelkesen, hogy meséljen, de tartok tőle, hogy jobb esetben “jó volt”-tal elintézettnek tekinti Maja az ügyet.
Csendben maradtam, tovább morfondírozott:
– Én nem fogok kérdezni tőle semmit, majd mesél, ha úgy gondolja – osztotta meg velem, mire jutott.
Egy pillanatra csendben maradtam. Én ezzel nem voltam teljesen rendben. A tiszteletet és szabadságot megadom ezzel Majának, de hol vagyunk mi? Hol van az, hogy érdekel minket, milyen volt, mi történt vele, milyen élményei vannak, hogy érezte, érzi magát?
– Én azért elmondanám neki, hogy bár nagyon érdekel minket, milyen volt az osztálykirándulás, hogy érezte magát, kíváncsiak vagyunk az élményeire, de nem akarjuk őt faggatni. Amikor úgy érzi, szívesen mesél majd, örömmel és lelkesedéssel hallgatjuk. – osztottam meg vele én is, mi van bennem.
Maja megérkezett, fáradtan, kimerülten, de élményektől telten.

Elbúcsúzott a többiektől. Amikor beültünk az autóba, kihasználva a pillanatnyi csendet, elmondtuk neki, hogy nagyon kíváncsiak vagyunk az élményeire, de meséljen majd, amikor elérkezettnek látja az időt és szívesen megosztja velünk…
Javaslatot tettem a kedvenc indiai helyünkre, van-e kedve beülni vacsorázni vagy menjünk haza (és eszi a másik kedvencét, amit főztünk neki, a tonhalas-kukoricás tésztát):
– Menjünk az indiaiba. – vágta rá rövid gondolkodás után és levegőt sem véve mesélni kezdett…
Töviről hegyire, az indulás pillanatától a megérkezésig.. A kajáldába már fényképezővel felszerelkezve ültünk be, az élménybeszámolót onnan fényképekkel tarkítva hallgattuk…
Dőlt belőle a szó, az élmények, a vicces, megható és izgalmas történetek…
A faggatott gyerek hazudik – jutottak eszembe Vekerdy Tamás gondolatai vasárnap késő este, amikor hálával telten álomra hajtottam a fejem…