Hegyeket láttam magam előtt. Kötelességhegyeket. Főzés, mosás, teregetés, takarítás, vasalnivaló-hegyek, úristen, hogy néz ki a kert, te jó ég, milyen rendetlenség van a fürdőszobaszekrényben, ideje lenne kitakarítani a kamrát és még sorolhatnám napestig. Ismerős?

mountains-1789610_1920

Ma már nem látok hegyeket. A szükségleteimet látom, amelyek kielégülnek, amikor egy finom ebédet teszek a gyermekeim elé, amikor tiszta ruhában indulnak a suliba és a fürdőszobaszekrényben könnyen eligazodunk. Látom a gondoskodást, a harmóniát, az egyszerűséget. És időnként látom, hogy vannak ezen szükségleteimnél égetőbbek is, mint például a feltöltődés, a pihenés.

Ha ezekről nem veszek tudomást és továbbra is rendületlenül mosok, főzök, takarítok, újra hegyeket látok magam előtt. Melyeket én építettem és lebontani is csak én tudom…