– Anya, vegyünk üdítőt!
– Nem szeretnék venni, ma már vettünk szendvicset.
– De én üdítőt is inni szeretnék!

Ábel egyik nap nem ment oviba, vele és Szonjával elintéztünk néhány dolgot, aztán menet közben kaptak egy-egy szendvicset, majd kimentünk a játszótérre. Ábel már akkor is szemezett egy üdítővel, amikor a szendvicset vettem, de volt nálunk víz és nem szerettem volna többet költeni, így akkor ott kiegyeztünk abban, hogy most csak enni veszünk. De láthatóan mégsem hagyta nyugodni ez a kérdés, a játszótéren újra és újra előjött az üdítővel. Amikor pedig már indultunk volna haza, akkor közölte, hogy ő addig sehova nem megy, amíg nem kap üdítőt. 🙂

OK, gondoltam magamban, az EMK szerint az üdítő nem szükséglet, lesz emögött valami más is, vajon mi lehet?

– Ábel, szivem, valami finomságra vágysz, amit ihatsz és ami nem a víz?
– Igen.
– Mit szólnál, ha hazamennénk, és otthon csinálnánk valami finomságot?
– Például mit?
– Hát, nem is tudom, van otthon tej, tea, csinálhatunk valami gyümölcsöset…
– Ááá, ez nem jó, én üdítőt szeretnék!
– Lehet, hogy unatkozol is és kéne valami érdekes, izgalmas? – kérdeztem. Arra tippeltem, hogy az üdítő részben csak unaloműzőnek kell neki.
– Igen, az jó lenne.
– Mit szólnál, ha most hazamennénk és otthon együtt játszanánk az autópályával, amit tegnap építettél?
– Jó menjünk haza és játsszunk!
Majd kicsit később hozzátette:
– De előbb vegyünk üdítőt!

Hát, itt egy kicsit elakadtam. Biztos találnánk az üdítőn kívül másik megoldást is, ami kielégíti a szükségleteit, de egyelőre ennyire futotta az ötleteimből.

Hoppá, de hiszen sajátmagamat még meg se vizsgáltam ebből a szempontból, csak őt! Nézzük csak, nekem mi lehet amögött, hogy nem akarok üdítőt venni neki? Több dolog is. Egyrészt nem szeretnék több pénzt költeni. Másrészt van nálunk víz és nem örülök, ha a gyerkőc helyette gyakran a kevésbé egészséges üdítőt isssza. De ebben az esetben inkább a pénzköltés zavart.

– Figyelj, Manócska! Nem szeretnék most több pénzt költeni enni-innivalóra. De abban benne vagyok, ha a zsebpénzedből veszel magadnak. Mit gondolsz?
– Jó!
– Akkor most induljunk el, hazafelé pedig megállunk a kisboltnál, ahol te veszel magadnak egy üdítőt. OK így neked?
– Igen, induljunk!

A boltnál adtam a mancsába egy kis pénzt, egyedül megvette az üdítőt, otthon rögtön ki is fizette nekem. És az a legjobb az egészben, hogy nem csak békés megoldást találtunk végre erre a helyzetre, de még az önállóságát, tudatos döntéshozását is segítettük ezzel! 🙂