– Ma biztosan korán fogok lefeküdni! – vánszorogtam le hétfőn reggel a galériaágyról, majd villámcsapásként vágott belém a felismerés:
– De hiszen annyi mindent kell munka után csinálnom! Főzni, száraz ruhákat eltenni a szekrénybe, felporszívózni, mosogatógépből kipakolni a tiszta edényeket…. Esélyem sincs a korai lefekvésre, arról nem is szólva, hogy napok óta nem olvastam! – sajnálgattam magam és könnyes búcsút vettem a korai lefekvés gondolatától.
– Hohó, álljon meg a menet! Már miért ne feküdhetnék le akkor, amikor jólesik? Mi történik, ha éppen nem csinálok semmi házimunkát este abból, amit eltervezem? – élveztem, ahogy átjár a megkönnyebbülés és nyugalom…
Majdnem beleejtettem magam a kell-ek csapdájába…