Maja “ottalvós” bulira készült a suliba. A ruháit már összetette, a matracot és a hálózsákot azonban még vette elő.
– Édesem, összetetted az alvós cuccaidat is? – kérdeztem kicsit később.
– Még nem, majd elteszem.
Az idő telt-múlt, barátok jöttek, mentek, a matrac és a hálózsák gyanúsan szóba se került 🙂 Egyszer még rákérdeztem Majánál, kamasz módjára gyorsan leszerelt:
– Anyaaaa, hagyjál már!
Eljött az indulás ideje:
– Apa, indulnunk kell, megkeresed a matracot a garázsban?
– Nem, Maja, lett volna rá időd bőven. – válaszolta Lackó neheztelését is beleszőve a reakcióba.
– Jól van na, Apa, ez csak egy kérés volt – reagált Maja a nem válasz mögötti energiára.

Örömmel nyugtáztam, hogy Majának már evidens, a kérésre lehet nemet is mondani, mindenféle következmény nélkül. Tudja, hogy így kérnek tőle és ő is ezzel a mentalitással kér másoktól.