Bogi egyik este hirtelen felindulásból kitalálta, hogy ő bizony a földön szeretne aludni, az ágymatracon. A gyomrom egy csomóban volt, a budapesti aluljárók hangulatát idéző fekhelytől, amit nem egészen értettem, hiszen sokszor előfordul, ha nálunk alszanak a barátnők, vagy ha úgy hozza a kedvük, tábori fekhelyeket gyártunk, matracok, polyfoamok földre le, nem volt eddig ezzel gondom..
Lélekjelenlétemet megőrizve összeszedtem, mik a szükségleteim, amik a nem sátras és végszükséges“matracon-földön-szobában” alvás gondolatára leeresztett lufiként senyvednek a lelkemben. Biztonság (mint tisztaság, rend): a szobájukra már ráfért volna egy porszívózás, az ágyból kiszedett (és jobb esetben oda vissza is kerülő) matracot nem szerettem volna a földön heverő apró papírdarabkák, hajszálak, szöszök tetejére pakolni… Egyszerűség: ha lent alszik, reggel kerülgethetjük a matracot a szoba közepén, sőt valószínűleg még délután is, hiszen reggel sokszor elmarad az ágyazás… Tisztánlátás: mi a fenéért jobb neki a földön aludni, mint az ágyban? Oké, szükségletek beazonosítva.
Visszafelé indultam el a szükségleteim mentén, a tisztánlátás kielégítésével kezdtem és ennek hála a kapcsolódás pillanatok alatt létrejött. Bogi megosztotta velem, hogy ő úgy szeret aludni, ha kezét lábát szanaszét nyújtja, elnyújtózik, kiterül mint egy béka (sokszor keresztben) és ezt nem tudja megtenni, ha egyik oldalon fal van, a másikon meg lelógnak a végtagok az ágyról. Hopp, itt leesett a tantusz, teljesen megértettem és tudtam vele azonosulni, feszültségem oldódott, tudtunk a megoldásra koncentrálni. Elmondtam neki az aggályaimat (a további kielégületlen szükségleteimet), mire lelkesen felajánlotta, hogy gyorsan felporszívózza a szobát, reggel pedig picit előbb felkel és visszapakol az ágyára. Ezzel teljesen békében voltam én is, ő is, lelkesen szaladt porszívózni én meg rimánkodtam, hogy a reggeli összepakolásra is maradjon a lelkesedéséből… Elárulom: maradt 🙂 I love EMK!
