Kapcsoltam. De most nem a régi betelefonálós műsorra gondolok. 🙂 Hanem hogy végre nem csak arra jöttem rá, hogy idegpróbáló helyzetekben milyen fontos mielőbb önmagunkhoz kapcsolódni, hanem arra is, hogy ezt hogyan tehetem meg. Az utóbbi időben gyakran éreztem, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Egyik beteg gyerekemtől rohangálok a másikig, dokitól dokiig, ovi, különóra, alváshiány, jobbról-balról nyúzó gyerekek, hogy a házimunkát már ne is említsem… Ezt is kéne, azt is muszáj, egyszerre mindenhol ott szeretnék lenni, minden feladatnál helyt állni, rohanok, kapkodok, a gyomrom pedig összeszorul és akár órákig nem bír kiengedni…

Az egyik ilyen alkalommal eszembe jutott, amit először Szilvitől hallottam: írd össze, mi az az öt dolog, ami a leginkább segít neked abban, hogy befelé tudj figyelni. És bár első gondolatom a homokos tengerpart lett volna, használhatóbbnak tűnt, ha inkább olyasmiket szedek össze, amiket szinte bármikor elő tudok kapni, ha beállna a fejemben a katasztrófahelyzet. Először azt hittem, elég, ha nagyjából tudom, hogy mi szokott ilyenkor segíteni nekem, fölösleges részletesen számba venni, neadjisten leírni. De nem, nem fölösleges, mert félig ideges, félig hullafáradt állapotomban nem fog eszembe jutni ezek közül semmi. Kivéve, ha megtanulom őket előre, mint egy verset.

Végül ez lett a listám:
1. Elővenni egy könyvet, leülni és olvasni. (Főleg saját könyvet, esetleg gyerekekkel mesekönyvet.)
2. Meghallgatni a kedvenc zenémet.
3. Forró karamellás tea mézzel és tejjel.
4. Énekelni.
5. Félrevonulni egy csöndes zugba az álmos és nyugodt babámmal és szoptatva, összebújva elaltatni.
+1 anya kedvence: rendet rakni, ami segít az összekuszálódott gondolataim rendbe szedésében is

Most, amint megérzem a gyomromban azt a bizonyos összeszorulást, képzeletben végigmegyek a listán, és a helyzettől függően kiválasztom azt, amelyik leginkább kivitelezhető és lehetőleg azonnal neki is kezdek. Olvasni mondjuk nem mindig egyszerű, amikor az egyik kezemmel épp porszívózok, a másikkal meg fürdetek. Ilyenkor arra figyelek, hogy amint van 5 szabad percem, azért beiktassam az olvasást is, így is sokat segít. Na, és hát énekelni, azt szinte mindig tudok. Az első versszak általában kicsit morcosabbra sikerül, de az éneklés végére már egész vidám vagyok és nyugodtan, boldogan szemlélem a körülöttem levő világot… 🙂

Ha pedig nagyjából rendbe jöttem, akkor újra, tiszta fejjel átgondolom a teendőimet. És ahelyett, hogy mindent egyszerre, kapkodva akarnék megcsinálni nyilván esélytelenül, inkább rangsorolom a feladatokat. Mi ezek közül most számomra a legfontosabb? Akkor először azzal foglalkozom. Mi a második legfontosabb? OK, ez is megvan. Mi a következő? És így tovább…

Neked mi az az öt dolog, ami leginkább segít, hogy befelé tudj figyelni?