Én, sok minden, akár apróságnak tűnő dolgokért is köszönetet szoktam mondani a gyerekeknek, Lackónak, vagy éppen másnak, aki valamilyen cselekedetével szebbé tette az életemet. Amikor köszönetet mondok, valóban megélem a hálát és tudatában vagyok annak, hogy azzal, amit az illető tett, milyen szükségletem kielégítéséhez járult hozzá.
– Köszönöm, hogy kipakoltad a mosogatógépet, így több időm marad pihenni.
– Hálás vagyok neked hogy eljöttél velem, megéltem az összetartozást.
– Nagyon inspiráló volt ez hallani, köszönöm!
– De jó, hogy felhívtál, támogatás éltem meg belőle. stb. stb.
Azt hiszem, ez a mások felé egyértelműen kifejezett köszönet nagyon erőteljesen hozzájárul ahhoz, hogy ilyen szépnek, mit szépnek, csodálatosnak látom a világot 🙂
És azt hiszem, egyértelműen hozzájárult ahhoz is, hogy Bogitól néhány napja, amikor már többször kértem valamit és kivártam, amíg befejezi a játékot, ezt hallottam:
– Köszönöm szépen a türelmedet!
Bár a kielégült szükségletet nem tette hozzá, de ez mégis zene volt füleimnek 🙂
Hát csodálkoztok, hogy imádok élni? 🙂 🙂
Köszönöm Bogikám a visszajelzésedet, az összetartozást és az odafigyelést éltem meg belőle!
