A mi gyerekeink már tudják, hogy az ajándékot bizony nem a Mikulás hozzá.
Íme, a 2 évvel ezelőtti nagy pillanat, amikor Maja beavatott lett :):
Nagy dilemma elé kerültem egyik este. Nálunk még a gyerekek hisznek a Mikulásban, bár Bogi egyre gyakrabban és viccesebb módon pedzegeti, hogy szerinte nem is létezik, még látom a szemében a csillogást! Egyik este azzal állt elő, amikor erről beszélgettünk, hogy a Mikulás annak létezik, aki hisz benne! Nagyon cuki ez a puhatolózos, akarok-is-hinni-meg-nem-is időszak.
Maja a maga 12 évével most ért el oda, hogy nyíltan rákérdezett, hogy ugye, mi vagyunk azok?!
Próbáltam köntörfalazni, terelgetni, viccelődéssel elütni, de nem sikerült. Miközben nagyokat derültünk a mondok-is-valamit-meg-nem-is mondataimon, eszembe jutott egy néhány napja egy elsőre érthetetlennek tűnő konfliktus után történt felismerésem: Maja 12, Bogi 10. A viszonylag kis korkülönbség miatt nagyjából ugyanazok vonatkoznak mindkettejükre. Például a telefon esete. Egy régi, nyomógombos, közös készülékük van. Maja 11 volt, Bogi 9, amikor használni kezdték. Ekkor már nem jártak napközibe, úgy gondoltuk, közös érdekünk, hogy elérhetők legyenek iskola után. Maja ugyanakkor fekszik, mint Bogi, ha közösen filmet nézünk, olyat választunk, ami Bogi korának is megfelelő és még sorolhatnám. Majával is megosztottam ezt a véleményt, úgy láttam, neki is leesett a tantusz, talán egy kicsit segített neki a tisztánlátásban. Ez zárójeles volt, vissza a van-nincs-kinek-van-kinek-nincs Mikulás témához.
A fentiek okán gyorsan felismertem, hogy itt a nagy lehetőség, hogy ő tudjon valamit, ami a “nagyok” világa, így hát lerántottam az amúgy is már nagyon átlátszó, mondhatni ott-sincs leplet. Persze kértem, hogy ez mindenképpen maradjon köztünk, Boginak hagyjuk még meg a mese-világot, amíg hisz benne. Nagyot vigyorgott, majd rákérdezett, hogy miért mondják ezt a szülők a gyerekeknek, ha egyszer nem igaz.
– Ez egy gyönyörűséges mese, drágám! – érveltem a varázsvilág mellett. Rögtön visszarántott a földre a maga mindjárt13 éves imádnivaló mivoltával:
– Anya, ez nem mese. Ez egy világhazugság!
Én a mesére, a csodákra voksolok, és bízom benne, hogy egyszer ő is látja majd azokat a csillogó szemeket, ábrándos tekintetetek, Mikulás-leveleket, melyekkel ennyi éven át megörvendeztetettek minket!