Szonja a fejére tette Ábel tűzoltó sisakját.
– Na, Szonja, vedd le, most el szeretném rakni! – szól rá Ábel.
– Hadd maradjon a fején – kérem Ábeltől.
– Nem, nem adom oda! Ezt én kaptam, én döntöm el! – feleli mérgesen.
– Igaz, ez tényleg a tied – válaszolom, – dönts róla te. Lehet, hogy van egy másik olyan sisakod, amit szívesen kölcsönadsz Szonjának? Ott van például a lovagi meg az építkezős sisakod is.

Ábel megszelídül.

– Na jó, odaadom neki a tűzoltósat. Nekem most úgy sincs rá szükségem.

Milliószor működött már.
Imádnak örömet szerezni másoknak, ha bizalmat kapnak, ha önszántukból tehetik. Igyekszem minél többször erre a bizalomra építeni, nem pedig elvárni valamiféle “kötelező jószándékot”, ami szerintem már önmagában is ellentmondás…