A mai reggelünk nagyon viccesre sikeredett! Pedig a gyerekek először ugyanúgy nem akartak kikelni az ágyból, mint máskor, ugyanúgy nem akartak készülődni, mint máskor, ugyanúgy játszani szerettek volna még indulás helyett, mint máskor. De én valahogy a szokásosnál sokkal könnyedebben vettem a helyzetet. Játszottam, viccelődtem velük.

Nem akarsz felkelni az ágyból? Lássuk, ha én felültetlek, úgy maradsz-e vagy eldőlsz? Igeeeen, úgy maradsz!!! Egy-kettő-há… Jaj!!! Mégis eldőltél! Hatás: Hangos röhögés. És felkelés. Hiszen ki bír röhögve aludni?

Nem akarsz orrot fújni? No, mondd csak azt, hogy “mama”! Ha jól mondod, elengedem az orrfújást, de ha azt mondod helyette, hogy “baba”, akkor kifújjuk! Hatás: Hangos röhögés. És gyors orrfújás.

Hát, valahogy így. És minél jobban éreztük magunkat, annál inkább elfelejtettek ellenkezni. Az egész reggeli készülődés egy nagy játék volt! Időben, simán indultunk! 🙂

Apróbetűs megjegyzés: A könnyed reggel mögött a részemről fegyelmezett felkészülés áll. Szigorúan korán megyek alduni, és nagyon odafigyelek, hogy rendesen egyek és egy kis mozgásra is jusson időm. Tudom, hogy ezek nélkül kibillenek az egyensúlyomból és a legkisebb ellenállástól is ingerültté, veszekedőssé válok. Pedig mennyivel jobb kényelmesen, vidáman indulni, mint veszekedve és rohanva!