Érzés-szükséglet képes kártyákat ragasztok a falra, hogy ezentúl könnyebben beszélgethessünk a gyerekekkel arról, ami bennünk van, az érzéseinkről és a mögöttük levő szükségletekről. Néhány érzéshez, szükséglethez, ami nem volt a készletben, Benivel mi magunk készítjük a kártyát. Ilyen például a “rend”. Nekem ez nagyon fontos szükségletem és bizony sok konfliktusunkban erőteljesen jelentkezik. Kerestem is hozzá egy szép, rendes szobát ábrázoló képet.

Amikor ezzel a képpel szeretnék kártyát készíteni, Beni megjegyzi:

– Miért csinálsz ilyen kártyát? Nekem a rend nem szükségletem.

Húha. Dehogyisnem szükséglete, mindenkinek az. A rendes szoba talán nem, de a rend úgy általában igen. Most viszont úgy tűnik, kritikát, követelést hall ki abból, hogy én ezt a képet választottam. Ha a rendes szoba képét teszem ki a falra, azzal talán éppen azt érem el, hogy ne legyen kedve ezekkel a kártyákkal játszani. Hiszen azt gondolhatja, hogy az egész kártyásdit csak azért csinálom, mert nyomást akarok rá gyakorolni például rend-ügyben. Szeretném, ha szívesen használná a kártyákat. És azt is szeretném, ha a “rend” is felkerülne közéjük, de úgy, hogy ő is megérti, hogy a rend – más-más formában, de – mindenkinek szükséglete, így neki is.

– Manó, időnként te nem vagy vele úgy, hogy jó lenne egy kicsit nagyobb rend a szobában? Például amikor nagyobb helyre van szükséged, hogy lerakd a puzzle-t.
– De, néha. Nagyon ritkán.

Sejtem, hogy nem ez lesz a jó irány. Tágítsuk kicsit a fantáziánkat.

– De egyébként nem csak egy szoba lehet rendes – folytatom. – Például ha a tolltartódban szépen egymás mellett vannak a ceruzáid, az is rend. Erre vágysz néha?
– Nem.
– Hm, akkor gondolkodjunk tovább, mi lehet még rend. Ami neked is fontos.
– Tudom már! – mondja csillogó szemmel. – Amikor az autók szépen sávokban mennek az autópályán, nem össze-vissza, az is rend!
– Igen, bizony, az is rend! Képzeld, mi történne, ha nem tartanák be a forgalom rendjét! Az autók tekintetében ezek szerint neked is fontos a rend?
– Igen.
– Vagy például amikor legóból építesz egy gépet. Az is csak akkor fog működni, ha rendben, szabályosan kapcsolod össze a darabokat, igaz?
– Igen.
– Szeretnéd, ha másik képet választanánk a rendhez, nem a rendes szoba képét?
– Igen. Mondjuk egy autópályásat.
– Jó, legyen így!

Mély meggyőződésem, hogy a szükségletek mindannyiunk közös nyelve. Most is úgy tűnt először, hogy ami a nappali állapotát illeti, ő meg én mintha másik bolygóról érkeztünk volna, de zsiráfnyelven szép lassan szót érthetünk egymással.

autópálya_zsiráf