Szonja beült a benti függőágyba egy fagyikehellyel a kezében. Nyugodtan hintázgat, közben a fagyiját eszegeti kiskanállal.
– Szonjus, szállj ki gyorsan, nagyon féltem a szőnyeget. Látod, milyen szép világos? Nagyon szomorú lennék, ha csokifoltos lenne. Kérlek, ne itt fagyizzál. Ülhetsz a kisasztalhoz, a nagyhoz, vagy a teraszra is kimehetsz Apához – mondom neki.
Szonjus érti, amit mondok, kiszáll a függőágyból és nem is akar visszaülni. De valahogy mégsem OK minden. Kicsit megszeppenve álldogál a szoba közepén kezében a fagyival.
Elkedvetlenedett. Talán a kapcsolódást nem élte meg most velem úgy, ahogy szerette volna? Akkor ezt még erősítsük egy kicsit!
– Szonjus, nézd csak, én most ideülök a laptoppal a nagy asztalhoz, megrendelem a bevásárlást. Gyere, csüccs ide mellém!
– Jó, ideülök. És akkor fagyizás után én is folytatom itt a színezést – kiált vidáman.
Újra helyreállt a lelkében a rend. 🙂
