– Ábel, légyszi, amikor legközelebb kijössz a spájzból, csukd be magad után az ajtót, mert bemegy Szonja és olyasmihez nyúlkál, ami… – hadarom, miközben Szonja után szaladok, aki a konyhán keresztül a spájz felé veszi az irányt és rögtön neki is lát lerámolni a befőttes üvegeket a polcról.
– Ööö… vagyis, Ábel, te nyitottad ki a spájzajtót?

Ábel nyugodtan áll a konyhapultnál, háttal a spájznak és a reggeli kakaóját készíti.
– A mit? – néz föl csodálkozva.
– A spájzajtót. Vagy nyitva maradt éjszakára?
– Amikor bejöttem a konyhába, már így volt. Nem én nyitottam ki – mondja és visszafordul a kakaójához.
– Öööööö…. akkor ne haragudj, kincsem.

Na tessék. A pontatlan megfigyelés és az ebből adódó konfliktuslehetőség tankönyvi példája. Mégis honnan vettem, hogy Ábel hagyta nyitva? Csak annyit láttam, hogy nyitva van. A többit már én költöttem hozzá. Az a szerencsém, hogy Ábel túl álmos még ahhoz, hogy megharagudjon az alaptalan feltételezésemért…

kamra