Ti szoktatok újévi fogadalmat tenni? Miket?
Én szeretek előre gondolkodni, mindig van egy csomó tervem, persze hogy újévkor is. A kifejezett fogadalmakat viszont nem szeretem. Gúzsba köthetnek, egy terhet rakhatunk ezzel magunkra, ha túl komolyan vesszük. Én csak afféle önmagamhoz intézett kérésként szeretek rájuk tekinteni.
Tudjátok mit tűztem ki 2019-re? Hogy megtanulok görkorizni. Összejött? Nem. Egyetlen görkori órára sem mentem el végül, amit szerettem volna. Bánom? Nem. 🙂 Mögötte az volt, hogy figyeljek jobban magamra, a saját vágyaimra, tegyem azt többször, amit csak magam miatt tennék. Így történt? Igen, sokkal inkább, mint az előző években. Nem görkorizom, de például úszom. Lehet, hogy idén majd görkorizni is fogok.
Ami szerintem fontos, hogy ne kívánjunk túl nagyot. Legyen ez csak egy aprócska lépés, de olyan, ami előrevisz. És ha már ott tartunk, akkor pedig lehet újat kérni magunktól, akkor is, ha épp nem újév napja van. 🙂 Ha pedig nem tartunk ott, akkor kérjünk helyette mást. A fontos az irány. 🙂
Igazából szerintem egész évben így érdemes kérni magunktól, az újévnek nem is kellene, hogy ebből a szempontból nagy jelentősége legyen.
Idénre tudjátok mit kértem magamtól? Hogy tanuljak meg szépen kislányhajat fonni és ezzel örömet szerezni a kislányomnak nap, mint nap. És hogy emögött mi van? A jelenlét. Valójában erre szeretnék jobban figyelni jövőre, hogy jobban jelen legyek abban, amit csinálok, itthon az itthonban, a munkámban a munkában, a kapcsolataimban a kapcsolatokban, a gyerekeimmel a gyerekeimmel. Mert a nagy gondolkodásban és tervezgetésben szeretném többször az itt és mostot is jobban megélni és figyelni.
Ti mit kértek magatoktól?
