Maja fesztiválozik, Bogi holnap utazik a Mamához. Gondoltam, kihasználom az anya-lánya délutánt és közös programot csinálunk Bogival… Na, meg ahogy azt Móricka elképzeli 🙂
– Én nem akarok semmi közös programot – tájékoztatott Bogi és visszaült olvasni.
Végül sikerült közös nevezőre jutnunk, egy esti medencézés és filmnézés lett a közös program, ha apa is hazaért edzésről. Hm… Még 7 óra sincs, Laci 9 előtt nem várható. Nahát, mennyi szabadidőm lett hirtelen…
Nagyon nem találtam a helyem… Volt még néhány erőtlen próbálkozásom Bogival, aki azonban teljesen befelejtkezett az olvasásba…
Megint tettem vettem, továbbra sem találtam a helyem… Nagyon sok idő van még 9 óráig…. Egyre komorabb lettem… Semmi sem volt jó, semmi sem tetszett…. Tudattalanul kapcsolódtam magamhoz és felröhögtem…
– Atyaég, hiszen te unatkozol! Azért keringesz egyfolytában Bogi szobája körül, azért sertepertélsz a konyhában, nyitogatod a hűtő ajtaját, azért mentél már ki háromszor az udvarra, pedig semmi dolgod nem volt ott… Hm… Valóban. Ha hiszitek, ha nem, unatkoztam! Mi lenne, ha nem hajnalban írnál posztot/táncolnál/főznél vagy tennél bármi mást, amire egyébként csak a hajnalni/késő esti órákat szánod? – tettem fel magamnak a kérdést.
Tényleg! Máris jobb lett a kedvem és céltudatosan kezdtem keresni, mi az, amihez lenne is kedvem és valóban hasznos is. Megkönnyebbülve ültem le a géphez és kezdtem írni ezt a posztot… Magad uram, ha szolgád nincs – gondoltam és jót vigyorogtam újra azon, hogy Bogitól vártam volna, hogy szórakoztasson…
