Tegnap nagyon-nagyon jó hírt kaptam, Maját felvették a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnáziumba 🙂 🙂 Mérhetetlen öröm és boldogság volt bennem, amikor megkaptam az értesítést, rögtön hívtam is, hogy együtt örüljünk tovább. Ma biztosan ünneplünk! – gondoltam.
A fejemben száguldoztak a lehetőségek.
Tudtam, hogy a gyerekek reakciója csípőből az lesz, hogy rendeljünk pizzát. Arról azonban hallani sem akartam!
Humusz bár (Majával nagy közös kedvenc), cukrászda (Boginak tuti bejön), pizzéria, miegymás… Megannyi hely, ahová hirtelenjében vágytam 🙂 🙂 🙂
– No, álljunk csak meg egy kicsit! – törtem borsot a saját orrom alá. – Hiszek ezekre a helyekre te vágysz! És még van képed az ünneplésre fogni???? 🙂 🙂 🙂 Nosza, hopp, elő a szükségletekkel! Mit szeretnél megélni? Az ünneplést…. és az összetartozást ….
És miért gondolod, hogy ezeket csak és kizárólag akkor tudjátok megélni, ha elmentek otthonról?
Mire hazaértem, tisztán láttam, mit szeretnék ma délután. Szimplán együtt ünnepelni! Belépve a lakásba, felsoroltam remekbe szabott ötleteimet, hová is menjünk ünnepelni. Ahogy gondoltam, nem arattam nagy sikert.
– És ti hogyan szeretnétek ünnepelni?
– Rendeljünk pizzát!
– Oké, ki milyet kér?
És 1 óra múlva vidáman falatoztunk a szépen megterített asztalnál, egymással koccintva, beszélgetve, vidámkodva.
(Én meg cinkosan mosolyogtam magamban arra gondolva, hogy hétvégén elcsalom Lackót a Humusz bárba… Akinek van kedve, majd csatlakozik hozzánk! 🙂 )