Petró Zsuzsi

A gyerekek és általában az emberek iránti mély érdeklődésemet otthonról hozom. Szüleim nagy szeretettel és együttérzéssel vettek minket körül, és felnőttként is mindenben támogatnak. Négy testvér közül legnagyobbként – húgom és fiatalabb öcsém majdnem 10 illetve 14 évvel utánam született – már tizenévesen is foglalkoztattak a gyereknevelési kérdések. Anyukámmal már akkoriban is hosszú beszélgetéseket folytattunk arról, hogy hogyan érdemes a gyerekekkel foglalkozni, melyek a számunkra fontos értékek.

Tanulmányaim során közgazdász és bölcsész végzettséget szereztem, majd éveken át a bankszférában dolgoztam. Közben mindvégig úgy éreztem, valami még hiányzik, még mindig csak keresem, “mi leszek, ha nagy leszek”. A pszichológiai, életvezetési témájú könyveket mindig is lelkesen bújtam, de ezt a legutóbbi időkig inkább csak hobbinak tekintettem. Első kisfiam születése után, az otthon töltött években aztán meglepve tapasztaltam, hogy pénzügyi szakirodalom helyett gyakorlatilag megállás nélkül csak gyereknevelési, pszichológiai témájú könyveket olvasok. Nem volt kérdés, hogy a bennem munkálkodó “gyerekterelgetőt”, önjelölt kis “pszichológust” komolyabban kell vennem.

Olvasás közben került a kezembe Marshall Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak című könyve is, ami szerelem volt első látásra. Húsz év után először volt az az érzésem: “megtaláltam”, tudtam, ez az én utam. Nagyon megfogott az a szemléletmód, amely mindenkiben meglátja az embert és azt keresi, ami mindnyájunkat összeköt, nem pedig azt, ami szétválaszt. 2013-tól Rambala Évánál tanultam EMK-t, majd elindultam a saját csoportvezetés útján is.

Hányszor hallani, olvasni arról, hogy sokszor még a felnőtt problémáinkat is a gyerekkorunkig, a szüleink nevelési módszereihez lehet visszavezetni. A szülők el vannak foglalva a saját bajaikkal, keveset tudnak a gyerekekről és eszközök is alig vannak a kezükben. Közben pedig észre sem veszik, hogy mit okozhatnak és okoznak gyermekeik lelkében, fejlődésében és hogy mindannak, amit mondanak vagy tesznek, milyen következményei lehetnek később. Mindig is úgy gondoltam, és amióta saját gyerekeim vannak, biztosan tudom is, hogy minden gyerek egy csoda. Újszülöttként és azután is. Ember. Minden vágyam, hogy segítsem a gyerekeket abban, hogy tiszteletet érdemlő emberekként, együttérzéssel tekintsenek rájuk a szüleik. Minden vágyam, hogy segítsem a szülőket abban, hogy gyermekük iránti együttérzésüket ne homályosítsák el a saját problémáik, a napi feladatok, vagy a gyermekekről alkotott téves elképzeléseik. Az EMK-ban olyan eszközt találtam, ami – úgy gondolom – nagyon sokat segíthet abban, hogy a gyerek csodáját és az önmagunk és egymás iránti együttérzésünket a mindennapok forgatagában is minél többször, minél mélyebben megélhessük.

Immár három gyermek boldog anyukája vagyok: Benjámin 8, Ábel 6, Szonja 3 éves. Köszönöm nekik és férjemnek, hogy hagynak “kísérletezni”. Hiszem, hogy jó úton járok afelé, hogy megtaláljam a saját egyensúlyomat, harmóniámat. Hiszem, hogy jó úton járunk afelé, hogy együttérző, egymást támogató család legyünk, ahol a gyerekekből idővel boldog, elégedett felnőttek, a szülőkből pedig boldog, elégedett öregek lesznek! 🙂