Nálunk most vasárnap volt bizonyítványosztás…
A Waldorf-iskolákban nagyon részletes szöveges értékelést kapnak a szülők, pontosabban 5. osztályig a szülőknek, 6. osztálytól a gyermekeknek szól ez a szöveges értékelés. Bogi idén végezte a 6. osztályt, Maja a 8.-at, a bizonyítványokat osztályonként, egy megható ünnepség keretében vették át, amit a „szokásos” tűzugrási ceremónia követett.
Ezután Bogiékkal a parkba mentünk, ahol Bogi egy padon ülve végigolvasta a bizonyítványát, Majáék a haverokkal a suliban töltötték még az időt, ő este tanulmányozta az osztálytanító és a szaktanárok szöveges értékelését.
Este Bogi ült a konyhában, beszélgettünk. A bizonyítványát még nem olvastam, de nem is a konkrétumok, hanem a leírtakhoz való személyes viszonyulása érdekelt.
– Bogikám, elégedett vagy a bizonyítványoddal?
– Van olyan tantárgy, ahol te teljesen máshogy értékelnéd a teljesítményedet?
– Szerinted a teljesítményed összhangban van azzal, amennyi energiát a tanulásra szántál?
– Van olyan, amin szeretnél változtatni?
És mesélt. Mesélt a terveiről, a tantárgyakról és arról, hogy mi az, amin változtatni szeretne.
Nem is tudom, hogy a kölcsönös tiszteletet vagy az önállóságot támogatta leginkább a beszélgetésünk, de azt biztosan tudom, hogy a bizonyítványosztás környékén ez a legtöbb, amit adni tudtam. Neki egy lehetőséget, hogy magába nézzen, nekem egy lehetőséget, hogy meglássam azt, ami benne él…
