Ballagás a nagycsoportban. Vállaltam, hogy hozok szendvicseket a ballagók és a hozzátartozóik vendégül látására. Be is vásároltam a hozzávalókat: kenyér, vaj, sonka, szalámi, sajt, uborka, paprika, paradicsom.
No, akkor lássunk neki. Kenyeret vágok, vajazok. Hoppá. Az én kisfiam biztos nem fog enni belőle, ha megkenem. Ő csak vaj/margarin nélkül eszi a kenyeret, ha egyáltalán. És mi van, ha más is így van vele? Nosza, csináljunk egy külön tálcára vajazatlan szendvicseket is. És azokra már rögtön sajtot se teszek, és akkor a tejérzékenyek is fogyaszthatják. No, várjunk csak. Nyilván lehetnek vegetáriánusok is a vendégek között. Nem teszek mindegyikre felvágottat, lesznek csak sajtosak is. Ajjaj, és mi van, ha valaki semmilyen állati eredetűt nem eszik? Neki a sajt sem lesz rendben. Na jó, úgy döntök, ők nagyon kevesen lesznek és majd esznek a süteményből. Huh. Mindenkire azért én sem gondolhatok. Jut eszembe, úgy rémlik, hogy sok gyerek nem eszi meg a paradicsomot. Csak néhányra teszek. Mondjuk a sajtosakra, azokon úgysincs felvágott, legalább feldobom őket egy kicsit. Nem, nem az igazi. Mi van, ha pont egy vegetáriánus nem szereti a paradicsomot? Kígyóuborkát azért teszek mindegyikre, az jól néz ki a szendvicsen és többnyire megeszik az emberek. Vagy mégsem? Lehet, hogy valaki csak hámozva eszi? Legyen hámozatlan uborkás és hámozott uborkás szendvics is?
…
Jesszusatyaúristen. Hát normális vagyok én? Mégis hogy fogok így bármi számomra fontosat elérni az életben, ha minden lépésnél megállok mérlegelni, hogy biztosan mindenkinek jó lesz-e? Mi lenne, ha nem akarnék mindenkinek megfelelni, csak mondjuk az emberiség felének? Esetleg a negyedének? Netán saját magamnak?
Mellesleg az összes szendvics elfogyott. A munkából éhesen érkező szülők azonnal rávetették magukat. Pedig végül nem is hámoztam uborkát. Ki érti ezt?
