Sok fejtörést okoz nekem mostanában, hogy hogyan hangoljam össze a három gyerekem eltérő tempóját. Mivel még Beni is csak 7 éves, így bárhova is megyünk, együtt megyünk, így aztán sokat vagyunk együtt mindannyian, mi, négy teljesen különböző ember. A gyerekek eltérő tempója persze nehezíti az indulást, a vásárlást, legutóbb pedig a könyvtárban lett belőle galiba.

Olyan bátor voltam ugyanis, hogy egy 7, egy 5 és egy 2 éves gyerekkel együtt mentem a könyvtárba. Volt már ilyen máskor is, de akkor valahogy rendben ment minden. Most is egy darabig mindannyian viszonylag nyugodtan elfoglalták magukat a könyvek nézgetésevel, pakolgatásával, kiválasztásával. Aztán Szonja elunta mindezt és hangosan sikongatva rohangászni kezdett a polcok között. Ábel utána. Próbáltam hatni Ábelre, aki egyedül szerintem nem rohángaszott volna, de Szonja túl nagy kísértés volt neki. Mentem is volna már, de Beni még mindig a polcok között tanakodott, hogy akkor most melyik könyvet is kölcsönözzük ki. Egyre feszültebb lettem. Szonja kacagva kirohant a könyvtár nyitott ajtaján át a folyosóra. A könyvtáros néni fölállt és figyelni kezdte őt, nem áll-e fel a kihelyezett székre, ahonnan nagyot eshet. Hiszen az anyja, ki tudja, hol van. Kínos. Én közben Benivel veszekedtem, hogy lesz szíves most már dönteni, mert nem maradhatunk itt tovább. Nagy nehezen, rossz hangulatban indultunk végül haza. Megfogadtam, hogy soha többé nem jövök három gyerekkel könyvtárba…

Aztán – ahogy ez lenni szokott – hazafelé kicsit lecsöndesültem. Nincs értelme hol Szonjával, hol Benivel vitatkozni, az egyikük hamar megunja a várakozást, a másik maradna még. Egészen más életkor, egészen más érdeklődés és személyiség. Miért ne szaladgálhatna egy kétéves? Miért ne mélyülhetne bele a könyvekbe egy hétéves? Persze tekintettel is lehetnének egymásra és rám. De azt hiszem, megteszik, ami most tőlük telik ezen a téren.

Szerintem itt a megoldás most nem az lesz, hogy négy különböző szándékot próbálok meg összehangolni a könyvtárban. Szervezhetném másképp is a dolgokat. Magunk helyett a körülményeken változtathatnék. Akkor bizonyos konfliktusokat nem is kéne megoldani, egyszerűen elő sem jönnének. Talán legközelebb mégis csak másra hagyom Szonját, amikor könyvtárba megyek a nagyokkal. No persze, ez meg más miatt nehéz. Nem könnyű ennyi igény között egyensúlyozni, de majd megoldjuk!

 

Neked is nehézséget jelent időnként a testvérek eltérő tempójának összehangolása? Gyere, mesélj róla facebook csoportunkban!