Megpróbáltam közvetíteni különböző érdekek között. A játszótéren. Valahogy így:
– Anya, Peti játszik az ásómmal! Most én szeretnék ásni! – szalad hozzám Ábel.
Kihoztunk egy nagyobb méretű gyerekásót is magunkkal, Ábel nagy kedvencét. De amíg ő a mászókán volt, az egyik ovistársa ásni kezdett vele a homokozóban.
– OK, szivem, gyere, beszéljük meg, Petivel! – mondom neki.
Elindulunk a homokozó felé. De mire odaérünk, addigra már egy másik ovistárs, Andris, is ott áll Petinél, szintén az ásóra pályázva.
– Játszhatok vele most én? – kérdezi.
No, hát akkor úgy tűnik, három különböző akarat van. Lássuk, mit tehetünk!
– Fiúk – fordulok hozzájuk egyszerre. – Ha jól értem, mindannyian ezzel az ásóval szeretnétek játszani. Hogy csináljuk, hogy mindenkinek jó legyen?
A fiúk tanácstalanul néznek rám.
– Ki miért szeretne ásni? Peti, látom, te egy nagy gödrön dolgozol épp. Szeretnéd még tovább ásni? Jó lehet ehhez ez a másik lapát is, mit gondolsz? – kérdezem.
– Hm, igen, jó – válaszolja és nyugodtan ás tovább.
No, akkor egy pipa. 🙂
– Ábel, neked mihez kell most az ásó? Mit szeretnél játszani vele?
– Én egy nagy homokvárat szeretnék építeni, ahhoz sok homokra van szükség, ezért szeretném ásóval kiásni – feleli.
– Andris, te miért szeretnél az ásóval játszani?
– Csak ki szeretném próbálni, mert nekem nincs ilyenem.
– OK, szóval Ábel homokvárat építene, Andris pedig ki szeretné próbálni az ásót. Hm, ahhoz mit szólnátok, ha Andrisnál lenne az ásó, ő ásná ki a homokot, abból pedig Ábel megépíti a várat?
– Jó, ez jó lenne – felelik mindketten.
Megegyeztünk. Mindhárom gyerek békésen játszik tovább. Épül a vár. Általában van megoldás, csak szándék is legyen a megegyezésre. 🙂
