A kölcsönös tiszteletről szóló posztomban írtam nektek, hogy ha porszívózom, megkérdezem a csajokat, hogy benyúljak-e a szobájukba vele. Egyik délután is így tettem, Bogi reakciója ez volt:
– Nem, köszi! Csak hagyd itt nálam.
Oh, gondoltam, biztosan tele van a szőnyege mindenfélével, előbb elpakolja majd… Mikor végeztem a lakás többi részével, bekukkantottam hozzá, a szőnyegen nem láttam nyomait az akadályoknak… Rákérdeztem:
– Nos, jöjjek?
– Nem, köszi! – és kivette a kezemből a porszívót.
Az egy darabig zúgott, majd amikor elcsendesett, újra beosontam Bogihoz.
– Figyi már, hogyhogy nem porszívózhattam nálad? – csomagoltam kérdésbe tisztánlátási, megértési igényemet 🙂
– Nem akarlak ugráltatni!
Huh, óriási melegség és lelkesedés öntött el, annak biztos tudatában, hogy ő is felismerte: szabad akaratunkból mások jóllétéhez hozzájárulni öröm és boldogság!
– Bogi, ezt megírhatom? – kérdeztem tőle később.
– Nem.
– Ne már, nincs más poszt ötletem és ez annyira szívmelengető volt!
– Ja, akkor igen 🙂
