Bogi délután ivott egy pohár tejet, kértem, hogy egy picit hagyjon belőle nekem, hogy tudjak majd kávét inni. Felcsillant a szeme, hogy majd ő szeretné megfőzni. Persze, mondtam neki.
A délután hamar elrepült, el is felejtkeztem róla, hogy igyak (tudjátok, ahhoz a bögrés-tejeshez fontos a megfelelő hangulat 🙂 ). Este Laci is megkívánta a tejet, mondtam neki, ma már nem iszom kávét, igya meg nyugodtan.
Kicsivel később Bogi térült-fordult körülöttem, kérdezte, hogy készítheti-e a kávémat. Mondtam neki, hogy ma már nem fogok inni… Rettentően elkeseredett.
– Bogikám, kávét ma már nem szeretnék, de ha gondoskodni szeretnél rólam, ezer más módot tudunk rá találni. Például meg is masszírozhatsz!
Felderült az arca:
– Jó, jó mindjárt megmasszírozlak és akkor majd este mindig megmasszírozlak téged!
És olyan boldog volt, hogy madarat lehetett fogatni vele. Persze velem is, hogy ismét megtaláltuk azt a megoldást, amely mindkettőnk megelégedésére és örömére szolgált.
Látjátok, mennyire sokat számít, hogy szükségletekben vagy megoldási stratégiákban gondolkodunk?
