Egy újabb, a szoba közepén levetett tréningfelső. Már megint. Eszükbe sem jut elrakni, ezt is nekem kell. Magamban morgolódtam ilyen módon. Már épp nyúltam volna érte, hogy nagy duzzogva felvegyem. Aztán valami eszembe jutott: miért is ne mondhatnám ki – minden kritikát mellőzve!! -, hogy mit szeretnék? Veszteni valóm nincs.
– Beni! Megtennéd, hogy felakasztod a tréningfelsődet az előszobában?
– Jó! – mondta és már ment is.
– Köszönöm!
Jé, ez milyen egyszerű! Ha belegondolok, még hosszú percekig ezen rágódtam volna…
