Amikor először olvastam az Erőszakmentes Kommunikációról, a szükségletek fogalma fogott meg leginkább. A gondolat, hogy a szándékaink mögött alapvető emberi szükségletek állnak, amelyek többé-kevésbé mindnyájunkban megegyeznek, így ez közös nevező lehet minden emberi konfliktusban. Hogy ha a sokszor egymásnak feszülő igényeket, szándékokat mélyebbre visszavezetjük, akkor a konfliktus sokkal egyszerűbben kezelhető, sőt, néha magától megoldódik.
Itthon is gyakran próbálkozom azzal, hogy megértsem, mi is áll a gyerekek egy-egy igénye mögött. Ha nem is feltétlenül megyünk vissza az alapszükségletekig, de már az is sokszor eredményre vezet, ha egy picit mélyebbre ásunk, ha megértjük magunkról és egymásról is, hogy mit miért is szeretnénk valójában, miért olyan fontos nekünk.
Egy példa:
Beni kiabál Ábellel, hogy azonnal menjen ki a gyerekszobából. Ábel már a sírás határán áll, bent szeretne maradni játszani.
– Beni, miért szeretnéd, hogy Ábel kimenjen a szobából? – kérdezem tőle.
– Mert egyedül szeretnék maradni, amíg felöltözöm!
– Aha, szóval azt szeretnéd, hogy senki ne legyen melletted, amíg öltözöl?
– Igen.
– Volna kedved átmenni a hálószobába, ahol most senki nincs, és ott átöltözni?
– Igen! – mondja, és a ruháját felkapva már indul is.
A feszültség láthatóan alábbhagy. Ábel is megnyugszik és csendben játszik tovább. Igen, néha ennyire egyszerű a megoldás.
