– Minek az ilyennek ekkora autó! – kiabált rám a mellettem levő kocsiból egy férfi, miután végre befejeztem egy hosszas parkolási manővert a nemrégiben vásárolt nagyméretű családi autónkkal.
– Azért, te tökfej, mert a három gyerekem már nem fért el a korábbi autónkban! – kiabált volna vissza a bennem levő sakál.
(A sakál az erőszakos kommunikációt jelképezi az EMK-ban, a zsiráf ellentéte.) Majd így folytatta volna:
– Csak néhány hete vettük ezt az autót, és nem fogom már most feladni, hogy megtanuljam vezetni, csak mert te nem bírsz tekintettel lenni egy háromgyerekes anyukára és egy percet várni, amíg beparkolok!
Ezt a gondolatot pedig rögtön egy másik sakál gondolat követte:
– Igaza van, tényleg tök béna vagyok. Nem lenne szabad ekkora autóval mennem, sose fogok megtanulni parkolni vele.
Ezen rágódtam, őrlődtem magamban. Aztán szerencsére eszembe jutott „feltenni a zsiráffüleket”, és így próbáltam meghallani az engem ért kritikát:
– Najó, semmi értelme, hogy erőszakoskodjam, akár vele, akár önmagammal. Lehet, hogy csak sietni akart valahova, valamiért, ezért lett ideges, amikor elálltam az autóval az utat. Ennyi, nem több, nem kell ezt túlmisztifikálni. És igen, lehet, hogy ez a parkolás most nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. De: szeretnék gondoskodni a gyerekeimről és ehhez szeretném megtanulni jól használni ezt a nagyobb autót és ehhez jól esik, ha támogatást, de legalább megértést, türelmet kapok. De ha nem, akkor is elégedett vagyok azzal, hogy bár minden kezdet nehéz, mégis kitartóan próbálkozom és nem adom fel. És mivel szeretném a véges sok (vagy inkább véges kevés) energiámat a számomra igazán fontos dolgokra fordítani, ezért most rögtön abba is hagyom az engem ért kritikán való rágódást. Lássuk, hova is indultam? Orvoshoz készültem vinni a gyerkőcöt. Úristen, mennyivel fontosabb dolgaim is vannak, minthogy egy másik autós megjegyzésén dühöngjek…
Te is szoktál kritikát kapni az utcán? Gyere, mesélj róla facebook csoportunkban!
