– Nem, nem adok! Ez az enyém, én hoztam magamnak! – kiált Ábel Szonjára, aki vágyakozó szemekkel néz a kölesgolyókkal teli tálkára, amit Ábel a kezében tart.
– Ábel, kérlek, adj Szonjának is egyet – mondom neki.
– Nem, ez az enyém! Mindet én akarom megenni!
– Csak egyet adj neki, kérlek. Ha elfogy, hozok neked másikat, rendben?
– Nem!!! Az enyém, én vettem ki magamnak, én döntöm el, hogy adok-e belőle vagy sem.
Aha. Szóval nem is az itt a probléma, hogy fél, hogy elfogy a golyó, ő meg éhes marad. Arra vágyik, hogy arról, ami az övé, ő dönthessen. Mondjuk ezzel én is így vagyok. ?
– OK, Ábel, tényleg te vetted ki. Nem is szeretném megmondani neked, hogy mit csinálj vele. A te döntésed. Csak arra kérlek, dönts úgy, hogy Szonjának is adsz belőle. De ha másképp döntesz, azt is elfogadom.
Érdeklődve néz rám.
– Nos, hogy döntesz?
– Tessék, Szonja – mondja és a húga markába tesz egyet.
