Épp telefonálok, a konyhában Bogi szülinapi tortát süt a Mamának, Lackó a lecsófőzés utolsó simításait végzi. Egyre zajosabbak a konyhában ügyködők… Mintha szóváltásba keveredtek volna…
– De Apa, így nem jó….
– Kérdezd meg ….
– Ő nem tudja…
Ezeket hallom, miközben igyekszem a telefonbeszélgetésre koncentrálni. Bogi jön be hozzám, kissé felhevült állapotban…
Zsuzsitól egy perc türelmet kérek…
– Anya, nézd (mutatja nekem az egy tojásból származó tojásfehérjét, amibe egy icipici sárgája is belekerült… ), ez így nem fog felverődni habnak. Apa nem hiszi el! – mondja Bogi kétségbeesetten.
– Bogikám, szerintem ettől rendben lesz, nyugodtan verd fel! – próbálom rövidre zárni a kérdést és visszatérni a telefonáláshoz. De cukrásztanoncunk elég kitartó 🙂 :
– De Anya, ez így nem lesz jó.
– És mit szeretnél csinálni ezzel a tojásfehérjével? – érdeklődöm finoman.
– Kidobni – néz rám.
Azzal én sem vagyok rendben, nem szeretnék pazarolni… Gyanítom, Lackó is ezt szerette volna elkerülni…
Közben Zsuzsi türelmesen várakozik a telefonban…
– Bogi, ezt a tojásfehérjét tedd a hűtőbe egy kis edénybe, majd egy rántottába beletesszük – javaslok gyorsan egy megoldási stratégiát.
– Oké – szalad ki Bogi.
Én pedig visszatérek Zsuzsihoz…
Nem szoktam gyakran megoldási stratégiákat javasolni, jobban szeretem, ha az érintett felekből születik egy megoldás, mely mindenki számára elfogadható… Itt azonban, mivel nekem is erős szükségletem volt a nyugalom, a kapcsolódás, a kölcsönös tisztelet (hogy Zsuzsit nem váratom sokáig a telefonban), most ezt az utat választottam 😉
