– Képzeld, Beni, valahol azt olvastam, hogy a gyerekek sokkal szívesebben bedobják a szennyestartóba a használt ruháikat, ha a szennyestartónak nincs teteje, de legalábbis nyitva van és nem kell minden bedobáskor külön felnyitni. Szerinted is így van?
– Hát, nem is tudom – feleli.
A kérdésem nyilván nem cél nélküli. 🙂 Majdnem minden nap a földön találom a ruháit, miután fürödni-zuhanyozni ment. Ráadásul a földön hagyott piszkos ruha sokszor még vizes is lesz, miközben zuhanyzik, úgyhogy utána még nekem sem egy mozdulat a helyére tenni.
Épp fürödni készül és veszi le a ruháit.
– Manó, tegyünk egy próbát! Kinyitom a szennyestartó tetejét. Nézzük, beledobod-e a ruhákat! De ne csak amolyan egyszerű dobás legyen! Dobd a felemelt lábad alatt, a hátad mögül, csukott szemmel! Kíváncsi vagyok hány ruhadarabbal találsz bele.
Beni – aki egyébként kosárlabdázik az iskolában – nagyon lelkes lesz. Hatalmas nevetések közepette dobálni kezdi a ruháit a szennyesbe. Közben megjelenik a fürdőszobában Ábel is, és látva a vidám játékunkat, ő is gyorsan vetkőzni kezd és célbadobni a ruháival.
– No, gyerekek, most már fürödjünk, jó?
– Naaa, Anya! Kérlek, add vissza a zoknimat, légyszi hadd dobjam be még egyszer!
Hát, ez bejött. 🙂 Már csak leállítanom kéne tudni őket valahogy… 🙂
