Címke: megfigyelés

Kicsit előbb menjünk!

Szilvivel reggel 9-től volt közös programunk. Párbeszéd kettőnk között előző este:
Zsuzsi: – Holnap reggel megyünk együtt?
Szilvi: – Igen. 🙂 Mit szólsz ahhoz hogy kicsit előbb megyünk mi ketten, hogy legyen időnk előtte beszélgetni?
Zs: – Jó lenne, de attól is függ, milyen korán kell ehhez felkelnem. Elég fáradt vagyok…
Először tehát konkrétumok nélkül beszélgettünk, „kicsit előbb”, „korán”, „legyen időnk”. Mivel én alapból negyed 9 körül akartam indulni, azt hittem, ha Szilvi kérésének eleget teszek, akkor kb. 3/4 8-kor indulnánk. Hosszan töprengtem hát magamban, hogy mi számomra a fontosabb most, a pihenés vagy a vele való kapcsolódás. Aztán amikor eldöntöttem, hogy most a pihenésre vágyom inkább, akkor meg azon töprengtem, hogy ezt hogyan mondjam el neki.
A párbeszédünk később így folytatódott:
Zs: – Átgondoltam, csak 3/4 9-re lőném be az érkezést, hogy ne késsünk, de annál korábbra nem. Odafele-hazafele tudunk beszélgetni. OK így neked?
Sz: – Igen. Menjek fél 9 körülre hozzád?
Zs: – Inkább 8 és negyed 9 között gyere, negyedkor már indulnék.
Szóval kiderült, hogy Szilvi az indulást alapból kicsit későbbre tette, mint én, és az a bizonyos „kicsit előbb” tulajdonképpen nagyjából akkor van, amikor én eredetileg is indulni szerettem volna. Ha már először is EMK-s megfigyelésekről (konkrét időpontokról) beszéltünk volna, akkor nem lett volna félreértés és nem töltöttem volna ezzel hosszabb időt, hogy ezen gondolkodjam… Mindig tanulok valamit. 🙂

Sehallselát Dömötör

Már akkor próbáltam itthon címkézés-mentes légkört teremteni, amikor a fiúk még kisebbek voltak. Ha például azt hallottam, hogy a gyerekek valakire azt mondják, hogy hülye, akkor elmondtam, hogy szerintem senki sem hülye és azt kérem, hogy inkább meséljék el, hogy konkrétan mit csinált az illető, ami nekik nem tetszett. Ez a címkézés-mentességre törekvésem annyi eredményt hozott, hogy ha pl. Beni lehülyézte Ábelt (vagy fordítva), ami azért igen gyakran megesett, akkor a válasz a „Te vagy hülye!” helyett néha az lett, hogy „Senki sem hülye!”. Vagyis érdemi változás nem történt, bár nem is hiszem, hogy ez ilyen pikk-pakk működne három és öt éves gyerekeknél. 🙂
No, történt egyszer egyik nap, hogy nagy Halász Jutka hallgatásban voltunk, én pedig lelkesen énekeltem vele a gyerekkoromat idéző dalokat: „Ó, ó, Mary, keletről fúj a szél…”, „Nem hívott senki, magamtól jöttem én…” és így tovább. Csudajó hangulatom volt. Aztán egyszer csak rázendítettem: „Sehallselát Dömötör, buta volt, mint hat ökör…”.
Ábel elnéző mosollyal figyelt egy darabig, majd rám szólt:
– Na de, Anya. Senki sem buta!
Hoppá! Most megfogott… 😉

Együtt játszunk, együtt pakolunk

Társasjátékozunk a fiúkkal. Ábel nyer, Beni a második, én pedig az utolsó. 🙂
-Ez klassz játék volt fiúk! No, akkor gyorsan pakoljuk össze a társast! – szólok hozzájuk vidáman.
-Vesztes pakol! – feleli Ábel határozottan és már indulna is tovább más elfoglaltságot keresni.
Egymás között is szoktak így játszani, én se problémázom rajta. Illetve csak egy icipicit vagyok lelombozva. Talán szóvá sem tenném, ha nem határoztam volna el, hogy intenzívebben szeretném gyakorolni itthon a fiúkkal az EMK-t és ez most jó alkalomnak tűnik. 🙂

-Fiúk! Akkor most hadd gyakorljak egy kis zsiráfnyelvet, jó? Szóval, khm-khm-khm – mondom félig mosolyogva, félig komolyan. – Amikor arra gondolok, hogy az előbb milyen vidáman játszottunk együtt, most pedig azt hallom, hogy „vesztes pakol”, akkor magányosságot érzek és együttműködést szeretnék. Mivel együtt játszottunk, kérlek, gyertek és együtt is pakoljunk el.
-Na jó, rakjuk el gyorsan! – mondják, visszaülnek a földre és mindketten nekilátnak.
Ritkán próbálok ennyire tankönyvszerűen, mind a 4 lépést egyszerre kimondva beszélni velük, valahogy nem érzem elég természetesnek. Azt gondolom, hogy a kapcsolódás az elsődleges, amit esetleg akadályozhat a szokatlan beszédstílus. A tréningeken is azt tanítjuk, hogy az EMK modell tudatos végiggondolása számít, nem feltétlenül a hangos kimondása.
Közben mégis azt tapasztalom, hogy a gyerekeim a tankönyvi négylépéses mondatot is elég jól veszik. Egyszer sem mondták még, hogy „Anya, milyen furcsán beszélsz”, ellenben kinyílnak és meghallják, amit szeretnék! Talán csak a mi felnőtt fülünknek nehéz megszoknia, hogy valóban arról beszélünk, amit érzünk és amit szeretnénk. A gyerekek tényleg fel tudnak úgy nőni, hogy ez számukra a természetes. 🙂

A játékok a szőnyegen hevernek

Sokszor elhangzik EMK tréningeken, mi is elmondjuk azt a példamondatot, ami az ítéletmentes megfigyelés iskolapéldája, vagyis hogy „A játékok a szőnyegen hevernek”. Az olyan ítéleteinket érdemes erre lecserélnünk, mint például „rendetlen vagy”, „sose vagy képes”, „már megint széthagytad”.
Nemrég Beni arra kért, hogy hadd süssön bögrés sütit. Tudtam, hogy ehhez elő fog majd venni mindenféle hozzávalót és átmenetileg a pult tele lesz edénnyel, liszttel, kakaóporral stb. Miközben a nappaliban épp rendetlenség volt, a dolgozószobában sem tette még el az imént elővett kartonpapírokat, ollót. Egyszóval nem voltam túl lelkes a gondolattól. Így valaszoltam:
– Manó, amikor a dolgozóban a padlón látom az ollót és a kartonpapírokat, a nappaliban kiszórva hever a földön a társasjáték és a playmobil, a konyhapulton több koszos edény áll és közben arra gondolok, hogy szeretnéd elővenni a bögrés süti hozzávalóit, akkor hát… igencsak ideges és kétsegbeesett kezdek lenni…
Erre ő:
– OK, anya, értem. Akkor előbb elpakolok a dolgozóból.
Utána még a mosogatógépet is segített kipakolni és az edényeket a helyére tenni. Bár nem szeretek tankönyvszerűen beszélni itthon, ez azért mégiscsak működik… 🙂

Miért nem kéred?

Vacsorához készülődtünk.
– Apa, süssél tükörtojást! – kérte Ábel.
Rendben, persze, Apa süt, ha a kisfia kéri… Csakhogy a vacsoránál mindenki evett belőle, épp csak Ábel nem akart. – De hát, Ábel, tükörtojást akartál enni. Akkor most miért nem kéred? – kérdeztem tőle.
– De hát én nem akartam enni – néz rám csodálkozva. – Csak azt kértem, hogy süssetek.
Igaz. Ő pontosan fogalmazott, mi viszont félreértettük. A dühöm meg abból fakadt, hogy nem pontos megfigyelést tettem („tükörtojást akartál enni”). Utóbb kiderült: Beninek kérte a tükörtojást.

Betöltés

Címkék

Archívum