Címke: testvérek

Anya, fáradt vagyok!

Anya, fáradt vagyok!

által | 2020.aug.6. |

– Anya, fáradt vagyok, nem bírok már továbbmenni – mondja panaszosan Ábel.
A strandról sétálunk hazafelé, lassan este lesz, nem csoda, hogy fáradtak a gyerekek.
– Ábel, van egy ötletem. Beszélgessünk valamilyen érdekes, izgalmas dologról, akkor könnyebb a séta, mert nem arra gondolsz, hogy fáradt vagy.
– Jó, de miről beszélgessünk? – kérdezi.
– Hmmm, például meséld el nekem, hogy ha te dönthetnéd el, hogy hol és hogyan nyaraljunk, ha bármilyen pihenést választhatnál, akkor milyen lenne a nyaralás?
– Hát, lenne egy nagy nyaralónk, közvetlenül a Balaton parton. Nagy lenne, sok szobával. A házból bármikor kimehetnék a partra. Nem nekünk kellene főzni, hanem lennének szakácsok, pincérek is. Lenne egy saját motorcsónakunk…
Ábel fantáziája beindul. Csak mesél és mesél. Érdeklődve hallgatom, nem csak könnyebb így a séta, de olyan sokat meg is tudok róla közben. Egészen addig hallgatom, amíg…
– Anya, én se bírok már továbbmenni! – ez most Szonja volt. Ő is elfáradt.
– Anya, figyelsz? – kérdezi Ábel, aki közben teljesen belelkesedett a saját képzeletbeli nyaralásának kigondolásától. A figyelmem most kétfelé fordul.
– Ábel, szivem, egy pillanatra megállsz a mesélésben? Nagyon érdekes számomra, amiket mondasz, ugyanakkor Szonjának is szeretnék segíteni, hogy ő is könnyebben megtegye a hazafelé vezető utat. Mit gondolsz, működne vele is, hogy mesélni kezd valamiről?
Ábel szívesen magára ölti a felelős nagytestvér szerepét. (És hogy ez nekem milyen sokszor milyen nagy segítség!)
– Szonja – fordul a húgához – beszélgessünk, akkor nem arra gondolsz, hogy milyen fáradt vagy. Meséld el, hogy ha lenne 100 ezer forintod, akkor mit vennél belőle. Például babákat? Barbikat? Milyet? Vagy inkább legót vennél?
– Barbikat vennék, lenne köztük egy hercegnő Barbi is és vennék hozzá ruhákat… – Szonja fantáziája is megindult.
A két gyerkőc most már klasszul elbeszélget egymással, amibe néha én is bekapcsolódom. És közben nyugodtan, derűsen haza is érünk… 🙂

Most már én jövök!

Most már én jövök!

által | 2020.jún.19. |

– Szonja, most már add át a függőágyat! – szólítja fel Ábel a húgát, aki már vagy 10 perce hintázik benne.
– De most még én akarok hintázni! – válaszolja Szonja. Imádja ezt a benti hintát, amiben bár elfér két ember is, igazából egyedül kényelmes.
– De már nagyon régóta hintázol! Most már én jövök!
Az indulatok már kitörés előtt.
– Srácok, inkább találjunk ki valamit, ami mindkettőtöknek jó, rendben? Például Szonja 2 perc múlva átadja Ábelnek? Ez OK lenne nektek?
– De én még hintázni akarok! Inkább üljön be Ábel is!
– De úgy nem kényelmes! Beülök, de utána Szonja szálljon ki, hogy egyedül is hintázhassak.
– Rendben, legyen így, együtt még 5 perc, utána Ábelé a hinta. Szonja, jó így neked is?
– Igen!
Beülnek, együtt hintáznak. Ábel hátra ül, Szonja előre, és ő hajtja mindkettőjüket. És élvezik!
Egyikük sem kérdezi meg, lejárt-e már az 5 perc. Aztán Ábel egy idő után magától kiszállt a hintából, megunta.
Pedig Szonja hívja vissza:
– Ábel, gyerek vissza, együtt hintázzunk!
Lehet, hogy együtt játszani, mégis jobb, mint egyedül? Hát, erre elég sokszor rájönnek egy-egy vita után. 🙂

Áramszünet – érzések

Áramszünet – érzések

által | 2020.máj.28. |

Múlt héten majdnem egésznapos áramszünet volt nálunk. Bár lehetett volna előre tudni, mi megfeledkeztünk róla, így váratlanul írt bennünket ez a helyzet reggel. Beni Google Classroom-os óráját lemondtam és hogy a home-office-ban dolgozó férjem (egy aksival, mobilnetről) teljesíteni tudja az aznapi határidőit, átszerveztük az eszköz-igényes tevékenységeinket. A konyhánk leállt, így az ebédet is rendeltük, a leckék közül pedig elhalasztottuk azokat a netes játékos feladatokat, amelyek sok aksi-használatot igényeltek volna.

Ellenben elővettük az érzés kártyákat!
– Gyerekek, kiben milyen érzések vannak most az áramszünet-helyzethez kapcsolódóan? – kérdeztem tőlük.
– Feszültség.
– Türelmetlenség.
– Unalom.
– Tehetetlenség.
Közösen választottuk ki egymás után az érzéseket.
– Öröm! – kiáltottak egyszer csak a fiúk.
– No, és az öröm, az miért? – kérdeztem.
– Mert rendeljük az ebédet!
– És mire lenne szükségünk? – kérdezem most már a szükségletek felé terelve a párbeszédet.
– Wifi-re!!! – hangzik az egyértelmű válasz.
Talán ezt is felvehetnénk a szükségletlistánkra…

Mindenesetre, ha a leckével, munkával nem is sokat haladtunk aznap, az egymással való kapcsolódással és az EMK-val igen. Hálás vagyok, hogy így alakult ez a nap. 🙂

Maradjatok csöndben!

Maradjatok csöndben!

által | 2020.máj.14. |

Karantén sokadik nap, délután. Gyerekeim próbálják elfoglalni magukat.

– Anya, Ábel a kanapén fekszik!! De nekem ott van a biciklis boltom! – jön hozzám sírva Szonja.
– Miért nem dőlhetek le a kanapéra ebéd után pihenni? Máshol rendezd be a boltot! – kiált vissza Ábel.
– De nekem csak itt jó! A fotelek túl kicsik! – válaszol Szonja.
– Hagyjátok már abba a kiabálást, így nem tudok olvasni! – száll be a vitába Beni is.
– De akkor Ábel menjen innen!
– Szonja menjen innen!
– Maradjatok már csöndben mindketten! – Beni is egyre dühösebb.

Három kiabálós gyerek, három különböző érdekkel, jaj. Attól tartok, jobb lesz, ha kicsit beszállok ebbe én is és lehetőleg nem a hangos oldalt erősítve..?

– Ki mit szeretne? – fordulok hozzájuk. – Szonja?
– Azt, hogy Ábel menjen innen!

Amikor gyerekek között keresek megegyezést, akkor ritkán megyek el velük a valódi EMK-s szükségletig, mert sokszor már akkor is találunk megoldást, ha csak egy kicsit hátrébb lépünk. De az „Ábel menjen innen” azért még messze van ettől, úgyhogy segítek neki egy picit:

– Szonja, azt játszod, hogy biciklis boltod van és nagy helyre van szükséged, ahova kiteheted mindazt, amit árulsz?
– Igen!
– Ábel, te mit szeretnél?
– Itt akarok pihenni a kanapén! – feleli Ábel.
– Szóval pihenésre van szükséged?
– Igen!
– Szóval Szonjának nagy hely kellene, Ábel pedig pihenni szeretne. Hogy tudnánk ezt megoldani, hogy mindenkinek jó legyen? Kinek van ötlete?
– Szonja játsszon a szőnyegen!
– A szőnyeg nem jó, egy boltban polcon vagy asztalon vannak az áruk!
– Ábel, mi lenne, ha a másik szobában dőlnél le kicsit? – próbálkozom én is egy ötlettel.
– Én itt szeretnék pihenni.
– Én azt szeretném, hogy mindenkinek jó legyen. Mondjatok még ötleteket.

A helyzetet – mint máskor is olyan sokszor – megint egy gyerekötlet menti meg, ezúttal Benitől, aki újra felnéz a könyvéből.
– Szonja, nézz csak ide, építünk neked ide egy olyan boltot, amiben még pénztárgép és áruszalag is lesz! – javasolja, majd felfordít egy széket, előveszi a játékpénztárgépet, kosarat stb.

És egyszercsak megváltozik minden.
– Jó, át is hozom az árukat! – kiált lelkesen Szonja.
Ábel is felkel a kanapéról, a fáradtságát mintha elfújták volna. Mindhárom gyerek izgatott boltépítésbe kezd, kitalálják a boltot, majd rögtön vásárolnak is.
Én talán csak simán konfliktust kezeltem volna, de lám a gyerekötletekből teljesen új játékok, izgalmak is születnek! 🙂

Én is ezzel akarok játszani!

Én is ezzel akarok játszani!

által | 2020.ápr.22. |

– Nem játszhat Szonja a legómmal! – kiáltja Ábel.
– De én azzal akarok játszani! Nekem is kell egy olyan legóbusz, mint Ábelé!
– Nem is kell neked legóbusz!
– Akkor ezzel játszom!
– Ezzel nem játszhatsz, mert ezt én kaptam!

Hétköznap délelőtt van. Ábelnek lenne leckéje, mégis a szőnyegen legózik. Szonjának is épp ez a legó tetszett meg. Ő unatkozik kicsit itthon, hiányoznak az ovis barátnői, bár a dolgozó szülők és a tanuló bátyjai mellett általában jól elfoglalja magát.
A testvérek kapcsolata is sokat erősödött az elmúlt hetekben. Ilyen kis összekapások előfordulnak azért és hogy ne harapózzon el nagyon, odamegyek hozzájuk:

– Gyerekek, mondjátok el nekem is, melyikőtök mit szeretne?
– Én azt, hogy amíg tanulok, Szonja ne játsszon a legómmal! – mondja mérgesen Ábel.
– De én meg unatkozom! – feleli erre szomorúsággal vegyes haraggal Szonja.
Látom, feszültek még mindketten, úgyhogy próbálok empatizálni velük és közben az álláspontokat is közelebb hozni egymáshoz:
– Szonjus, unatkozol és valami érdekeset szeretnél játszani?
– Igen! – válaszolja.
– Ábel, hát neked mi a fontos? Vigyázni szeretnél a legóbuszodra?
– Igen! Meg én is játszani akarok vele.
– Fárasztó a tanulás? Jó lenne már egy kis pihenés is, meg játék? – kérdezem.
– Igen!
– No gyerekek, kinek van ötlete olyan megoldásra, ami mindenkinek jó? Amikor Szonja is tud érdekeset játszani, Ábel is tud pihenni és a legóbuszra is vigyázunk.
– Anya, tarthatunk most szünetet a tanulásban? Mert akkor játszhatnánk most a busszal együtt és később, amikor folytatom a leckét, akkor Szonja játszik mást – javasolja Ábel.
– Nekem rendben. Szonja neked is?
– Igen!
– Szuper, akkor legyen így!

Békében játszanak tovább a legóbusszal. Talán egy kis könnyedség és odafigyelés is hiányzott mindkettőjüknek.

Betöltés

Facebook oldalunk

https://www.facebook.com/egyutterzoneveles

Archívum