Címke: szükséglet

Tanítás szükséglet-alapon

Tanítás szükséglet-alapon

által | 2020.jún.5. |

#digitalistanulas
Így próbálok szükséglet-alapon tanítani itthon:

– Jaj, Anya, nem akarok 20 angol szót leírni a szótárfüzetbe, utálok másolni! – fakad ki Beni, miután elolvassuk az angol házi feladatot. Ebben többek között egy hosszú szólista szerepel, felette az utasítással: írd le a szótárfüzetedbe!

Egy ilyen feladatnál (még mielőtt elkezdeném másoltatni a gyerekkel a szavakat) felteszem magamban a kérdést:
– Mi is fontos nekem Beni angol tanulásában?
Erre általában két válaszom van:
1. Szeretném, hogy a gyerkőc fejlődjön
2. Szeretnék együttműködni a gyerek fejlődésében szerepet játszó emberekkel, tanárokkal
Ezek a valódi belső igényeim lehetnek. Az viszont számomra nem belső igény, hogy amit feladnak, azt egy az egyben meg kell csinálni. Ez inkább külső elvárás.

Nos, elengedhetetlen-e a gyerkőc fejlődéséhez vagy a tanárral való együttműködéshez, hogy ezt a 20 szót kézzel bemásolja a szótárfüzetbe? Azt gondolom, hogy egyáltalán nem.

A szólistát végül kinyomtatjuk és beragasztjuk a füzetbe egy perc alatt. A másolásra szánt időben inkább többször végigmegyünk rajta és nagyjából meg is tanuljuk a szavakat. A munkafüzetre vonatkozó feladatokat küldjük csak vissza, amit kértek, a tanárral való levelezés során pedig figyelek az együttműködésre, a jó kapcsolatra. 🙂

Szóval kicsit felülbíráltuk az eredeti utasítást, de azt gondolom, a valódi szükségleteink mellett döntöttünk. A gyerek megkönnyebbült, hálás és nem utolsó sorban egész jól mennek neki a szavak. Én pedig elégedett vagyok, hogy a számomra fontos dolgokkal foglalkoztam.

Áramszünet – érzések

Áramszünet – érzések

által | 2020.máj.28. |

Múlt héten majdnem egésznapos áramszünet volt nálunk. Bár lehetett volna előre tudni, mi megfeledkeztünk róla, így váratlanul írt bennünket ez a helyzet reggel. Beni Google Classroom-os óráját lemondtam és hogy a home-office-ban dolgozó férjem (egy aksival, mobilnetről) teljesíteni tudja az aznapi határidőit, átszerveztük az eszköz-igényes tevékenységeinket. A konyhánk leállt, így az ebédet is rendeltük, a leckék közül pedig elhalasztottuk azokat a netes játékos feladatokat, amelyek sok aksi-használatot igényeltek volna.

Ellenben elővettük az érzés kártyákat!
– Gyerekek, kiben milyen érzések vannak most az áramszünet-helyzethez kapcsolódóan? – kérdeztem tőlük.
– Feszültség.
– Türelmetlenség.
– Unalom.
– Tehetetlenség.
Közösen választottuk ki egymás után az érzéseket.
– Öröm! – kiáltottak egyszer csak a fiúk.
– No, és az öröm, az miért? – kérdeztem.
– Mert rendeljük az ebédet!
– És mire lenne szükségünk? – kérdezem most már a szükségletek felé terelve a párbeszédet.
– Wifi-re!!! – hangzik az egyértelmű válasz.
Talán ezt is felvehetnénk a szükségletlistánkra…

Mindenesetre, ha a leckével, munkával nem is sokat haladtunk aznap, az egymással való kapcsolódással és az EMK-val igen. Hálás vagyok, hogy így alakult ez a nap. 🙂

Maradjatok csöndben!

Maradjatok csöndben!

által | 2020.máj.14. |

Karantén sokadik nap, délután. Gyerekeim próbálják elfoglalni magukat.

– Anya, Ábel a kanapén fekszik!! De nekem ott van a biciklis boltom! – jön hozzám sírva Szonja.
– Miért nem dőlhetek le a kanapéra ebéd után pihenni? Máshol rendezd be a boltot! – kiált vissza Ábel.
– De nekem csak itt jó! A fotelek túl kicsik! – válaszol Szonja.
– Hagyjátok már abba a kiabálást, így nem tudok olvasni! – száll be a vitába Beni is.
– De akkor Ábel menjen innen!
– Szonja menjen innen!
– Maradjatok már csöndben mindketten! – Beni is egyre dühösebb.

Három kiabálós gyerek, három különböző érdekkel, jaj. Attól tartok, jobb lesz, ha kicsit beszállok ebbe én is és lehetőleg nem a hangos oldalt erősítve..?

– Ki mit szeretne? – fordulok hozzájuk. – Szonja?
– Azt, hogy Ábel menjen innen!

Amikor gyerekek között keresek megegyezést, akkor ritkán megyek el velük a valódi EMK-s szükségletig, mert sokszor már akkor is találunk megoldást, ha csak egy kicsit hátrébb lépünk. De az „Ábel menjen innen” azért még messze van ettől, úgyhogy segítek neki egy picit:

– Szonja, azt játszod, hogy biciklis boltod van és nagy helyre van szükséged, ahova kiteheted mindazt, amit árulsz?
– Igen!
– Ábel, te mit szeretnél?
– Itt akarok pihenni a kanapén! – feleli Ábel.
– Szóval pihenésre van szükséged?
– Igen!
– Szóval Szonjának nagy hely kellene, Ábel pedig pihenni szeretne. Hogy tudnánk ezt megoldani, hogy mindenkinek jó legyen? Kinek van ötlete?
– Szonja játsszon a szőnyegen!
– A szőnyeg nem jó, egy boltban polcon vagy asztalon vannak az áruk!
– Ábel, mi lenne, ha a másik szobában dőlnél le kicsit? – próbálkozom én is egy ötlettel.
– Én itt szeretnék pihenni.
– Én azt szeretném, hogy mindenkinek jó legyen. Mondjatok még ötleteket.

A helyzetet – mint máskor is olyan sokszor – megint egy gyerekötlet menti meg, ezúttal Benitől, aki újra felnéz a könyvéből.
– Szonja, nézz csak ide, építünk neked ide egy olyan boltot, amiben még pénztárgép és áruszalag is lesz! – javasolja, majd felfordít egy széket, előveszi a játékpénztárgépet, kosarat stb.

És egyszercsak megváltozik minden.
– Jó, át is hozom az árukat! – kiált lelkesen Szonja.
Ábel is felkel a kanapéról, a fáradtságát mintha elfújták volna. Mindhárom gyerek izgatott boltépítésbe kezd, kitalálják a boltot, majd rögtön vásárolnak is.
Én talán csak simán konfliktust kezeltem volna, de lám a gyerekötletekből teljesen új játékok, izgalmak is születnek! 🙂

Én is ezzel akarok játszani!

Én is ezzel akarok játszani!

által | 2020.ápr.22. |

– Nem játszhat Szonja a legómmal! – kiáltja Ábel.
– De én azzal akarok játszani! Nekem is kell egy olyan legóbusz, mint Ábelé!
– Nem is kell neked legóbusz!
– Akkor ezzel játszom!
– Ezzel nem játszhatsz, mert ezt én kaptam!

Hétköznap délelőtt van. Ábelnek lenne leckéje, mégis a szőnyegen legózik. Szonjának is épp ez a legó tetszett meg. Ő unatkozik kicsit itthon, hiányoznak az ovis barátnői, bár a dolgozó szülők és a tanuló bátyjai mellett általában jól elfoglalja magát.
A testvérek kapcsolata is sokat erősödött az elmúlt hetekben. Ilyen kis összekapások előfordulnak azért és hogy ne harapózzon el nagyon, odamegyek hozzájuk:

– Gyerekek, mondjátok el nekem is, melyikőtök mit szeretne?
– Én azt, hogy amíg tanulok, Szonja ne játsszon a legómmal! – mondja mérgesen Ábel.
– De én meg unatkozom! – feleli erre szomorúsággal vegyes haraggal Szonja.
Látom, feszültek még mindketten, úgyhogy próbálok empatizálni velük és közben az álláspontokat is közelebb hozni egymáshoz:
– Szonjus, unatkozol és valami érdekeset szeretnél játszani?
– Igen! – válaszolja.
– Ábel, hát neked mi a fontos? Vigyázni szeretnél a legóbuszodra?
– Igen! Meg én is játszani akarok vele.
– Fárasztó a tanulás? Jó lenne már egy kis pihenés is, meg játék? – kérdezem.
– Igen!
– No gyerekek, kinek van ötlete olyan megoldásra, ami mindenkinek jó? Amikor Szonja is tud érdekeset játszani, Ábel is tud pihenni és a legóbuszra is vigyázunk.
– Anya, tarthatunk most szünetet a tanulásban? Mert akkor játszhatnánk most a busszal együtt és később, amikor folytatom a leckét, akkor Szonja játszik mást – javasolja Ábel.
– Nekem rendben. Szonja neked is?
– Igen!
– Szuper, akkor legyen így!

Békében játszanak tovább a legóbusszal. Talán egy kis könnyedség és odafigyelés is hiányzott mindkettőjüknek.

Egyszerű karantén

Egyszerű karantén

által | 2020.ápr.16. |

Ismét egy aprócska, de számomra nagyon örömteli lehetőséget fedeztem fel a karantén-létben. Új utat találtam ahhoz, hogy többet tegyek egy sokszor háttérbe szorított szükségletemért: az egyszerűségért. Méghozzá selejtezéssel. 🙂
Nálunk van pár fölösleges dolog a lakásban. Annál legalábbis biztosan több, mint amennyit én szívesen látok. 🙂 Van mindenféle vegyesen, gyerekholmik és egyebek is. A felnőtt cuccok okozzák a kisebb gondot nekem, a gyerekholmik viszont gyorsan cserélődnek, sok ugyan kikerül a háztartásból, de mindig be is kerül helyette ugyanannyi. Az összmennyiség valahogy túl lassan apad. Három gyerek, ünnepek, programok, fesztiválok, no meg az, hogy sokan ajándékoznak nekünk csakúgy is mindenfélét, gondolván, hogy egy ilyen nagy családban biztos mindennek lesz helye… Szerencsére a gyerekek (kis idő elteltével) nem ragaszkodnak túlságosan a dolgaikhoz, nem is tudom, hogy nekik vagy nekem nehezebb-e időnként a tárgyak elengedése. Mindenesetre nem mindig könnyű lépést tartani a beáramló cuccmennyiséggel. Mindig is úgy képzeltem, olyan ez, mint egy fogyókúra: a leadott és felvett kalóriákra egyformán figyelni kell. Próbálok is, de nem vagyok még elégedett.
És itt jön a karanténlétben rejlő lehetőség: most egészen minimális mennyiségű holmi áramlik be hozzánk. Selejtezni viszont most is tudunk. Legfeljebb most nem az oviba viszem el a megunt játékokat, hanem csak a padlásra. A tavaszi szünetben együtt selejteztünk a gyerekekkel és az egyszerűség, szépség iránti vágyam, úgy láttam, rájuk is hat. Lelkesen szabadultak meg ők is a régi dolgaiktól és velem együtt örültek, ahogy tisztult, szépült a lakás. A karantén végére, remélem, mindannyian sokkal jobban meg tudjuk majd élni ezeket szükségleteinket, és ezáltal az egymás iránti kapcsolódást is. 🙂

Betöltés

Facebook oldalunk

https://www.facebook.com/egyutterzoneveles

Archívum