Címke: óvoda

Szonja és az EMK kártyák

Szonja és az EMK kártyák

által | 2019.szept.19. |

Szonja nagyon kikelt magából. Meg akarna nézni egy rövid videót YouTube-on, én viszont ezt nem szeretném, nem is adok kütyüt a mancsába. Ami azt illeti épp dolgozom és bevallom, egyáltalán nem örülök, hogy dühösen üvölt mellettem. Persze empatizálhatnék is, utánajárhatnék, miért fontos ez neki, beszélgethetnénk. De most valahogy nincs türelmem, kicsit ideges vagyok a saját dolgaim (értsd: kielégítetlen szükségleteim) miatt.
Szerencsére Szonja meglátja a falon az érzés-szükséglet kártyákat.
– Tudod, hogy érzem most magam?!! – kérdezi dühösen. – Hát így!!
És a „feszültség” kártyán levő dühös, feszült kisfiú képére mutat.
No, erre már felkapom a fejem. Odavagyok, hogy a 4 éves kislányom magától EMK-zik. Nálam ez übereli a munkát is vagy bármit. 🙂 Meg különben is, ha már nekem nem jutott eszembe elővenni az EMK-t, legalább fogadni tudjam tőle, nem?
Rá figyelek.
– Mondd csak, szomorúnak is érzed magad? – kérdezem tőle és a mellette levő kártyán a kislányra mutatok.
– Igen… – mondja kicsit már nyugodtabban.
Kicsit még nézegeti a kártyákat.
– Anya, és ez is – mutat egy újabb kártyára. Most a szükségletek közül választott egyet, az együttérzést, itt egy anyukát látunk, ahogy a gyermekére figyel átölelve őt.
-Ezt szeretnéd, kincsem? Együttérzést? – kérdezem.
Bólogat és összebújunk. Kicsit így maradunk, majd nyugodtan elvonul játszani.
Hát valahogy így működik az EMK.

Reggel készülődni vidáman is lehet!

Reggel készülődni vidáman is lehet!

által | 2019.febr.5. |

A mai reggelünk nagyon viccesre sikeredett! Pedig a gyerekek először ugyanúgy nem akartak kikelni az ágyból, mint máskor, ugyanúgy nem akartak készülődni, mint máskor, ugyanúgy játszani szerettek volna még indulás helyett, mint máskor. De én valahogy a szokásosnál sokkal könnyedebben vettem a helyzetet. Játszottam, viccelődtem velük.
Nem akarsz felkelni az ágyból? Lássuk, ha én felültetlek, úgy maradsz-e vagy eldőlsz? Igeeeen, úgy maradsz!!! Egy-kettő-há… Jaj!!! Mégis eldőltél! Hatás: Hangos röhögés. És felkelés. Hiszen ki bír röhögve aludni?
Nem akarsz orrot fújni? No, mondd csak azt, hogy „mama”! Ha jól mondod, elengedem az orrfújást, de ha azt mondod helyette, hogy „baba”, akkor kifújjuk! Hatás: Hangos röhögés. És gyors orrfújás.
Hát, valahogy így. És minél jobban éreztük magunkat, annál inkább elfelejtettek ellenkezni. Az egész reggeli készülődés egy nagy játék volt! Időben, simán indultunk! 🙂
Apróbetűs megjegyzés: A könnyed reggel mögött a részemről fegyelmezett felkészülés áll. Szigorúan korán megyek alduni, és nagyon odafigyelek, hogy rendesen egyek és egy kis mozgásra is jusson időm. Tudom, hogy ezek nélkül kibillenek az egyensúlyomból és a legkisebb ellenállástól is ingerültté, veszekedőssé válok. Pedig mennyivel jobb kényelmesen, vidáman indulni, mint veszekedve és rohanva!

Hiszen jól érzed magad az oviban…

Hiszen jól érzed magad az oviban…

által | 2018.dec.7. |

Reggeli készülődés, rohanás, utolsó pillanatban még ezt kérek, azt kérek, jó akkor itt hagylak, nem akarok oviba menni, de akkor is megyünk, de nem, de igen, de nem, de igen.  És akkor egy pillanatra megálltunk. Amíg a bilin ült, egy percre hirtelen nem volt mit csinálnom. Úgyhogy gondoltam, beszélgessünk egy icipicit.

– Te Ábel. Miért nem akarsz oviba menni? Hiszen jól szoktad ott érezni magad. Mindig mondod, hogy túl korán jöttem érted, még játszani akarsz.
– Nem érzem ott jól magam!

(Most nem vitatkozni – mondom magamnak, – empatizálni!)

– Miért nem? Mi nem jó az oviban?
– Hiányzik Anya…

Tessék? Hogy énmiattam volna ez az egész hercehurca, utolsó pillanatban még ezt kérek, azt kérek? Húha. Megöleltem. Most hogy tudom, valahogy már egész más minden.

Van zsákodban minden jó?

Van zsákodban minden jó?

által | 2018.dec.3. |

Hull a pelyhes fehér hó,
Minden gyermek várva vár,
Kedves, öreg, Mikulás,
Piros alma, mogyoró,
Minden van a zsákodban, ami tetszik…

Szonja így énekelt még nemrég. Nagyon várja a Télapót és ennek megfelelően lelkesen énekel mindenféle mikulásos dalt. Ahol nem tudja pontosan a szöveget, ott mond helyette valami hasonlót, keverve-átköltve a sorokat. Most már azért – hála a kitartó gyakorolásának – egész jól megy ez a dal is! 🙂

De azért olvasva az ő verzióját, nem tűnik fel nektek valami? Én csak napok után lettem rá figylemes. Az utolsó sor ugyanis nem egészen így van az eredetiben. „Van zsákodban minden jó” helyett ő azt énekli: „Minden van a zsákodban, ami tetszik”.

Nahát, akkor csak átmegy tudat alatt is valami nekik abból, amit itthon próbálok képviselni! Miszerint a „jó” és a „rossz” nem obejktív igazságok, hanem az én véleményem. És ha valami szerintem jó, az csak annyit jelent, hogy nekem tetszik. Másvalaki meg lehet, hogy máshogy van ugyanazzal. Szóval anélkül, hogy Szonja valaha is így hallotta volna ezt a télapós dalt, ő így, rögtön énüzenetben adta vissza a tartalmát!

Még azt a közkeletű hiedelmet is igyekszem itthon ellensúlyozni, miszerint a Mikulás csak a jó gyerekeknek hozna ajándékot. Azonkívül, hogy nem hiszek abban, hogy vannak „jó” és „rossz” gyerekek, Bettelheim-nél azt is olvastam, hogy a gyerekeknek nagyon fontos, hogy legyen olyan ünnepük (mondjuk a Mikulás), ahova nem kúsznak be a felnőttek elvárásai és ítéletei, hanem ahol valóban önmaguk lehetnek, önmagukat ünnepelhetik, amikor megélhetik a feltétlen elfogadást, szeretetet.

Tessék fogat mosni!

Tessék fogat mosni!

által | 2018.nov.2. |

Reggeli készülődés. Egyike azoknak az időszakoknak, amikor a legnagyobb kihívás megőrizni a tudatosságomat, türelmemet. Nem is sikerül mindig…

Egyik reggel már sokadszorra szóltam Ábelnek, hogy mossa a fogát. Álmos volt, nyűgös volt, csak nem akaródzott neki. Bennem meg egyre feljebb ment a pumpa, ahogy néztem az idő múlását.
Egy idő után elvesztettem a türelmemet:
– Ábel, tessék most már fogat mosni! – kiáltottam dühösen és beleerőltetem a szájába a fogkefét. Megfogta, el is kezdte mosni, de nem volt ebben sok köszönet.
Mérges lett, dacolni kezdett:
-Akkor nem készülődök tovább, miattad!

Tantusz leesik. Hát, ezzel az erőltetéssel nem jutottam előrébb. Valójában egyáltalán nem is vagyok rendben ezekkel a módszerekkel. Nagy levegő. Próbálok kapcsolódni magammal, azzal, ami igazán én vagyok, amit igazán szeretnék. Akkor most mi lenne, ha ítélkezés nélkül, erőszak nélkül fejezném ki felé mindezt?

– Figyelj, Ábel, ne haragudj, sajnálom, hogy erőszakos voltam. Nem szeretnék az lenni megint. Nem akarom rád erőltetni a cipőt, kabátot és aztán rossz hangulatban elindulni itthonról. Ugyanakkor türelmetlen is vagyok, mert már 8 óra elmúlt és már szeretnék az oviban lenni. Segítesz nekem, hogy mielőbb indulhassunk?

Nem válaszol, de látom rajta, hogy megérinti, amit mondok. Azt hiszem, szeretne együttműködni, de ha most elkezdi a cipőjét húzni, azt talán úgy élné meg, hogy „beadta a derekát”. Talán egy kis szabad időre-térre van szüksége, hogy magáénak érezze a döntést.
– Tudod, mit? Szonjával én kimegyek az autóhoz, beültetem, kinyitom a kaput. Kérlek, gyere majd utánunk!
Azzal elindulunk Szonjával kifelé.

Még ki sem nyitottam a kaput, amikor Ábel megjelenik felöltözve. Az oviba megérkezve is gyorsan öltözik. Búcsúzásnál hozzám bújik, pedig nem szokása. 🙂

Betöltés

Facebook oldalunk

https://www.facebook.com/egyutterzoneveles

Címkék

Archívum