Címke: reggeli indulás

Reggel készülődni vidáman is lehet!

Reggel készülődni vidáman is lehet!

által | 2019.febr.5. |

A mai reggelünk nagyon viccesre sikeredett! Pedig a gyerekek először ugyanúgy nem akartak kikelni az ágyból, mint máskor, ugyanúgy nem akartak készülődni, mint máskor, ugyanúgy játszani szerettek volna még indulás helyett, mint máskor. De én valahogy a szokásosnál sokkal könnyedebben vettem a helyzetet. Játszottam, viccelődtem velük.
Nem akarsz felkelni az ágyból? Lássuk, ha én felültetlek, úgy maradsz-e vagy eldőlsz? Igeeeen, úgy maradsz!!! Egy-kettő-há… Jaj!!! Mégis eldőltél! Hatás: Hangos röhögés. És felkelés. Hiszen ki bír röhögve aludni?
Nem akarsz orrot fújni? No, mondd csak azt, hogy „mama”! Ha jól mondod, elengedem az orrfújást, de ha azt mondod helyette, hogy „baba”, akkor kifújjuk! Hatás: Hangos röhögés. És gyors orrfújás.
Hát, valahogy így. És minél jobban éreztük magunkat, annál inkább elfelejtettek ellenkezni. Az egész reggeli készülődés egy nagy játék volt! Időben, simán indultunk! 🙂
Apróbetűs megjegyzés: A könnyed reggel mögött a részemről fegyelmezett felkészülés áll. Szigorúan korán megyek alduni, és nagyon odafigyelek, hogy rendesen egyek és egy kis mozgásra is jusson időm. Tudom, hogy ezek nélkül kibillenek az egyensúlyomból és a legkisebb ellenállástól is ingerültté, veszekedőssé válok. Pedig mennyivel jobb kényelmesen, vidáman indulni, mint veszekedve és rohanva!

Hiszen jól érzed magad az oviban…

Hiszen jól érzed magad az oviban…

által | 2018.dec.7. |

Reggeli készülődés, rohanás, utolsó pillanatban még ezt kérek, azt kérek, jó akkor itt hagylak, nem akarok oviba menni, de akkor is megyünk, de nem, de igen, de nem, de igen.  És akkor egy pillanatra megálltunk. Amíg a bilin ült, egy percre hirtelen nem volt mit csinálnom. Úgyhogy gondoltam, beszélgessünk egy icipicit.

– Te Ábel. Miért nem akarsz oviba menni? Hiszen jól szoktad ott érezni magad. Mindig mondod, hogy túl korán jöttem érted, még játszani akarsz.
– Nem érzem ott jól magam!

(Most nem vitatkozni – mondom magamnak, – empatizálni!)

– Miért nem? Mi nem jó az oviban?
– Hiányzik Anya…

Tessék? Hogy énmiattam volna ez az egész hercehurca, utolsó pillanatban még ezt kérek, azt kérek? Húha. Megöleltem. Most hogy tudom, valahogy már egész más minden.

A hiteles együttélésről…

A hiteles együttélésről…

által | 2018.jún.17. |

Egyik reggel kivételesen úgy alakult, hogy később indultam el otthonról, mint a gyerekek. Már indulóban voltak, az ajtóból még hátrafordultak:
– Anya, az ablakokat majd csukd be és a villanyokat zárd le, ha elmész! Kulcsod van?
A saját, éveken át „szajkózott” szavaimat hallottam vissza.

Elnevettem magam.
– Oké, igen, köszi! – motyogtam meghatottan és szegény Vekerdy tanár út megint csuklani kezdett…. Néhányszor már mintha olvastam volna nála, hallottam volna tőle, hogy nem gyermeknevelés van,hanem hiteles együttélés.. Igen, azt is régóta tudom, hogy a gyerekek a mintákat „ellesik” a szüleiktől, mégis meghatódtam…
Utána még néhány percig töprengtem, vajon miért érintett meg ez engem annyira.. Majd rájöttem! A „visszajelzés” szükségletem vigyorogva integetett rám a kielégített szükségleteim felhőjéről…

Ne ugrálj!

Ne ugrálj!

által | 2018.márc.1. |

Indulnánk, Szonjára próbálom adni a nadrágot, csizmát, kabátot. Közben izeg-mozog, ide-oda mászkál, alig érem utol.
– Szonjus, ne ugrálj már, légy szíves, így nem tudlak öltöztetni! – mondom neki.
No, több se kell neki, az eddigi izgés-mozgás helyett rögtön ugrálni kezd, fel-le, fel-le. ? Most már annyira se tudom öltöztetni, mint eddig.
Mosolygok magamon, hát ezt jól elintéztem! ? Elfelejtettem, hogy inkább azt mondjam, amit kérek tőle, ne pedig azt, amit nem szeretnék. A szavaim hatására így nem egy nyugodt, hanem egy ugráló gyerek képét képzelte maga elé és rögtön el is kezdte utánozni….
 

Kérésbe bugyolált követelés

Kérésbe bugyolált követelés

által | 2018.febr.15. |

Bogi reggel gyakorolt a gyerekszobában a five-ján. Mivel feltéleztem, hogy a szomszéd még alszik reggel 7-kor, így kértem, hogy ne gyakoroljon és aggályaimat is megosztottam vele a five-gyakorlás — alvás fordított arányáról. 1-2 perc múlva kijött a konyhába gyakorolni (hát, nem cuki:), miközben mi reggelizni kezdtünk. Kértem, ne gyakoroljon most, üljön le velünk reggelizni! (Füle botját sem mozdította, elmélyülten zenélt tovább.)
Egy pillanatig bosszankodtam, majd hirtelen jött a felismerés, hogy a zord külső (“Légyszi, hagyd most abba a gyakorlást!) meleg kérést takart. Ráébredtem, hogy rajtam kívül senkit nem zavart a zenei aláfestés, sőt, igazából (irul-pirul) nem is az zavart, hogy muzsikaszó mellett reggelizünk (és nem reggelizik), hanem a kisördög motoszkált bennem, hogy “fogadjon szót”! Ettől élt a lelkemben a kérés, az eszemben pedig egy követelés!
(Az aggodalmakat eloszlatva: néhány perc múlva abbahagyta a gyakorlást és megreggelizett, úgy indult suliba:)

Betöltés

Facebook oldalunk

https://www.facebook.com/egyutterzoneveles

Címkék

Archívum