Címke: rendrakás

Egyszerű karantén

Egyszerű karantén

által | 2020.ápr.16. |

Ismét egy aprócska, de számomra nagyon örömteli lehetőséget fedeztem fel a karantén-létben. Új utat találtam ahhoz, hogy többet tegyek egy sokszor háttérbe szorított szükségletemért: az egyszerűségért. Méghozzá selejtezéssel. 🙂
Nálunk van pár fölösleges dolog a lakásban. Annál legalábbis biztosan több, mint amennyit én szívesen látok. 🙂 Van mindenféle vegyesen, gyerekholmik és egyebek is. A felnőtt cuccok okozzák a kisebb gondot nekem, a gyerekholmik viszont gyorsan cserélődnek, sok ugyan kikerül a háztartásból, de mindig be is kerül helyette ugyanannyi. Az összmennyiség valahogy túl lassan apad. Három gyerek, ünnepek, programok, fesztiválok, no meg az, hogy sokan ajándékoznak nekünk csakúgy is mindenfélét, gondolván, hogy egy ilyen nagy családban biztos mindennek lesz helye… Szerencsére a gyerekek (kis idő elteltével) nem ragaszkodnak túlságosan a dolgaikhoz, nem is tudom, hogy nekik vagy nekem nehezebb-e időnként a tárgyak elengedése. Mindenesetre nem mindig könnyű lépést tartani a beáramló cuccmennyiséggel. Mindig is úgy képzeltem, olyan ez, mint egy fogyókúra: a leadott és felvett kalóriákra egyformán figyelni kell. Próbálok is, de nem vagyok még elégedett.
És itt jön a karanténlétben rejlő lehetőség: most egészen minimális mennyiségű holmi áramlik be hozzánk. Selejtezni viszont most is tudunk. Legfeljebb most nem az oviba viszem el a megunt játékokat, hanem csak a padlásra. A tavaszi szünetben együtt selejteztünk a gyerekekkel és az egyszerűség, szépség iránti vágyam, úgy láttam, rájuk is hat. Lelkesen szabadultak meg ők is a régi dolgaiktól és velem együtt örültek, ahogy tisztult, szépült a lakás. A karantén végére, remélem, mindannyian sokkal jobban meg tudjuk majd élni ezeket szükségleteinket, és ezáltal az egymás iránti kapcsolódást is. 🙂

Ölelés

Ölelés

által | 2019.jan.28. |

-Manó, volt ma már ölelés? – kérdeztem a minap Benit.
Gyakran kérdezem ezt a családtagjaimtól. Úgy hangzik, mintha kötelező lenne a napi legalább egy ölelés és emiatt mindig jót mosolygunk rajta. 🙂 Természetesen nem kötelező, de senki nem szokott ellenkezni. Ezzel a kérdésemmel az égvilágon semmit nem szeretnék elérni a puszta kapcsolódáson kívül, nem bevezetés semmilyen kéréshez például.
Mégis a múltkor miután Beninek feltettem ezt a kérdést, majd jól megöleltük egymást, spontán módon elkezdett rendet rakni. Szerintem maga sem vette észre, hogy mit csinál. :-):-):-)
 

Együtt játszunk, együtt pakolunk

Együtt játszunk, együtt pakolunk

által | 2018.nov.7. |

Társasjátékozunk a fiúkkal. Ábel nyer, Beni a második, én pedig az utolsó. 🙂
-Ez klassz játék volt fiúk! No, akkor gyorsan pakoljuk össze a társast! – szólok hozzájuk vidáman.
-Vesztes pakol! – feleli Ábel határozottan és már indulna is tovább más elfoglaltságot keresni.
Egymás között is szoktak így játszani, én se problémázom rajta. Illetve csak egy icipicit vagyok lelombozva. Talán szóvá sem tenném, ha nem határoztam volna el, hogy intenzívebben szeretném gyakorolni itthon a fiúkkal az EMK-t és ez most jó alkalomnak tűnik. 🙂

-Fiúk! Akkor most hadd gyakorljak egy kis zsiráfnyelvet, jó? Szóval, khm-khm-khm – mondom félig mosolyogva, félig komolyan. – Amikor arra gondolok, hogy az előbb milyen vidáman játszottunk együtt, most pedig azt hallom, hogy „vesztes pakol”, akkor magányosságot érzek és együttműködést szeretnék. Mivel együtt játszottunk, kérlek, gyertek és együtt is pakoljunk el.
-Na jó, rakjuk el gyorsan! – mondják, visszaülnek a földre és mindketten nekilátnak.
Ritkán próbálok ennyire tankönyvszerűen, mind a 4 lépést egyszerre kimondva beszélni velük, valahogy nem érzem elég természetesnek. Azt gondolom, hogy a kapcsolódás az elsődleges, amit esetleg akadályozhat a szokatlan beszédstílus. A tréningeken is azt tanítjuk, hogy az EMK modell tudatos végiggondolása számít, nem feltétlenül a hangos kimondása.
Közben mégis azt tapasztalom, hogy a gyerekeim a tankönyvi négylépéses mondatot is elég jól veszik. Egyszer sem mondták még, hogy „Anya, milyen furcsán beszélsz”, ellenben kinyílnak és meghallják, amit szeretnék! Talán csak a mi felnőtt fülünknek nehéz megszoknia, hogy valóban arról beszélünk, amit érzünk és amit szeretnénk. A gyerekek tényleg fel tudnak úgy nőni, hogy ez számukra a természetes. 🙂

A játékok a szőnyegen hevernek

A játékok a szőnyegen hevernek

által | 2018.okt.3. |

Sokszor elhangzik EMK tréningeken, mi is elmondjuk azt a példamondatot, ami az ítéletmentes megfigyelés iskolapéldája, vagyis hogy „A játékok a szőnyegen hevernek”. Az olyan ítéleteinket érdemes erre lecserélnünk, mint például „rendetlen vagy”, „sose vagy képes”, „már megint széthagytad”.
Nemrég Beni arra kért, hogy hadd süssön bögrés sütit. Tudtam, hogy ehhez elő fog majd venni mindenféle hozzávalót és átmenetileg a pult tele lesz edénnyel, liszttel, kakaóporral stb. Miközben a nappaliban épp rendetlenség volt, a dolgozószobában sem tette még el az imént elővett kartonpapírokat, ollót. Egyszóval nem voltam túl lelkes a gondolattól. Így valaszoltam:
– Manó, amikor a dolgozóban a padlón látom az ollót és a kartonpapírokat, a nappaliban kiszórva hever a földön a társasjáték és a playmobil, a konyhapulton több koszos edény áll és közben arra gondolok, hogy szeretnéd elővenni a bögrés süti hozzávalóit, akkor hát… igencsak ideges és kétsegbeesett kezdek lenni…
Erre ő:
– OK, anya, értem. Akkor előbb elpakolok a dolgozóból.
Utána még a mosogatógépet is segített kipakolni és az edényeket a helyére tenni. Bár nem szeretek tankönyvszerűen beszélni itthon, ez azért mégiscsak működik… 🙂

Koszos lábacskák, tiszta lakás?

Koszos lábacskák, tiszta lakás?

által | 2018.jún.13. |

Vannak ugyebár a gyerekeknek azok a tipikus gyerekszükségleteik, amitől gyerek a gyerek. Például a játszás, amibe nyáron bizony a kerti homokozás, pancsolás, locsolás is beletartozik. Még akkor is, ha a vizes, homokos lábukkal nemritkán a lakáson is végigtrappolnak. Nálunk ugyanis két icipici kertecske csatlakozik a lakáshoz, egy elölről, egy hátulról, a kettő között közlekedni pedig csak a lakáson át lehet. No, és vannak az én szükségleteim. Úgyis mint rend, tisztaság, harmónia, effélék. A vizes, homokos parketta pedig ezekkel nincs túlságosan összhangban…
Eddigi megoldási stratégiám a helyzetre az volt, hogy a gyerekeket arra kértem: mielőtt belépnek a lakásba, mindig vegyék le a kinti cipőt és söpörjék le a ruhájukról a homokot. Akkor is, amikor épp csak átszaladnának a lakáson egyik kertből a másikba. Ez nem működött. Bár időnként valóban figyeltek a lakás tisztaságára, gyakran a játék hevében koszos lábbal szaladtak végig a lakáson. Talán egy három- és egy ötéves gyerek esetében nem is igazán elvárható, hogy mindig szem előtt tartsa a tisztaság szempontjait. Persze meg tudnák tenni, ha nagyon erőltetném, de így játékuk veszítene önfeledt, spontán jellegéből, ami szintén fontos gyerekszükséglet, és én támogatni szeretném.

Mit tegyünk? Milyen megoldási stratégiával tudnám elérni, hogy az ő és az én szükségleteim egyaránt kielégüljenek? Lássuk csak, mi is fontos nekem tulajdonképpen? A tisztaság. De ebben sem a folyamatos tisztaság, inkább az, hogy minden nap végén többé-kevésbé normális állapotok legyenek és a káosz mértéke ne fokozódjon egyik napról a másikra. Aztán fontos nekem az is, hogy a szeretteim, gyerekeim fejlődését lehetővé tegyem. Szerintem ennek a spontán játék is a része és ha percenként megakasztom őket ebben a cipőváltás miatt, akkor ez nem teljesül. Aztán fontos még nekem a kölcsönös tisztelet. Aztán az a tudat, hogy van értelme a munkámnak, erőfeszítéseimnek, amikor nap mint nap azon dolgozom, hogy a lakás kinézzen valahogy. Most egy másik megoldási stratégiával próbálkozom, mint eddig. Minden este 10 percet rászánok a pakolásra, takarításra, hogy eltüntessem az aznapi játék nyomait. Ilyenkor gyakran őket is próbálom játékosan bevonni a munkába, amire talán ilyenkor nyitottabbak is, mert nem egy másik játékot kell emiatt félbehagyniuk. Ezzel a megoldással most teljesen békében vagyok, a tisztasági szint számomra így megfelel és úgy érzem, ez jóval kevesebb erőfeszítést igényel tőlem, mint egész nap árgus szemekkel figyelni őket és a lábaikat.
Nem mondom, hogy hosszú távon is biztosan ez lesz a tökéletes megoldás. Mindenesetre most teszünk rá egy kísérletet, aztán ha nem működik, akkor keresünk egy másikat. A fontos az, hogy ne terheljük a kapcsolatunkat egy konkrét megoldás erőltetésével. Hogy mindenki szükségletét szem előtt tartsuk és folyamatosan nyitottak legyünk a párbeszédre, a megoldási stratégiánk újragondolására. Nálatok is vannak konfliktusok a koszos lábak és a tiszta lakás között?

Betöltés

Facebook oldalunk

https://www.facebook.com/egyutterzoneveles

Archívum