Címke: nemet mondás

Szonja és a fagyi

Szonja és a fagyi

által | 2020.jún.10. |

Szonja beült a benti függőágyba egy fagyikehellyel a kezében. Nyugodtan hintázgat, közben a fagyiját eszegeti kiskanállal.
– Szonjus, szállj ki gyorsan, nagyon féltem a szőnyeget. Látod, milyen szép világos? Nagyon szomorú lennék, ha csokifoltos lenne. Kérlek, ne itt fagyizzál. Ülhetsz a kisasztalhoz, a nagyhoz, vagy a teraszra is kimehetsz Apához – mondom neki.
Szonjus érti, amit mondok, kiszáll a függőágyból és nem is akar visszaülni. De valahogy mégsem OK minden. Kicsit megszeppenve álldogál a szoba közepén kezében a fagyival.
Elkedvetlenedett. Talán a kapcsolódást nem élte meg most velem úgy, ahogy szerette volna? Akkor ezt még erősítsük egy kicsit!
– Szonjus, nézd csak, én most ideülök a laptoppal a nagy asztalhoz, megrendelem a bevásárlást. Gyere, csüccs ide mellém!
– Jó, ideülök. És akkor fagyizás után én is folytatom itt a színezést – kiált vidáman.
Újra helyreállt a lelkében a rend. 🙂

Tanítás szükséglet-alapon

Tanítás szükséglet-alapon

által | 2020.jún.5. |

#digitalistanulas
Így próbálok szükséglet-alapon tanítani itthon:

– Jaj, Anya, nem akarok 20 angol szót leírni a szótárfüzetbe, utálok másolni! – fakad ki Beni, miután elolvassuk az angol házi feladatot. Ebben többek között egy hosszú szólista szerepel, felette az utasítással: írd le a szótárfüzetedbe!

Egy ilyen feladatnál (még mielőtt elkezdeném másoltatni a gyerekkel a szavakat) felteszem magamban a kérdést:
– Mi is fontos nekem Beni angol tanulásában?
Erre általában két válaszom van:
1. Szeretném, hogy a gyerkőc fejlődjön
2. Szeretnék együttműködni a gyerek fejlődésében szerepet játszó emberekkel, tanárokkal
Ezek a valódi belső igényeim lehetnek. Az viszont számomra nem belső igény, hogy amit feladnak, azt egy az egyben meg kell csinálni. Ez inkább külső elvárás.

Nos, elengedhetetlen-e a gyerkőc fejlődéséhez vagy a tanárral való együttműködéshez, hogy ezt a 20 szót kézzel bemásolja a szótárfüzetbe? Azt gondolom, hogy egyáltalán nem.

A szólistát végül kinyomtatjuk és beragasztjuk a füzetbe egy perc alatt. A másolásra szánt időben inkább többször végigmegyünk rajta és nagyjából meg is tanuljuk a szavakat. A munkafüzetre vonatkozó feladatokat küldjük csak vissza, amit kértek, a tanárral való levelezés során pedig figyelek az együttműködésre, a jó kapcsolatra. 🙂

Szóval kicsit felülbíráltuk az eredeti utasítást, de azt gondolom, a valódi szükségleteink mellett döntöttünk. A gyerek megkönnyebbült, hálás és nem utolsó sorban egész jól mennek neki a szavak. Én pedig elégedett vagyok, hogy a számomra fontos dolgokkal foglalkoztam.

Én is ezzel akarok játszani!

Én is ezzel akarok játszani!

által | 2020.ápr.22. |

– Nem játszhat Szonja a legómmal! – kiáltja Ábel.
– De én azzal akarok játszani! Nekem is kell egy olyan legóbusz, mint Ábelé!
– Nem is kell neked legóbusz!
– Akkor ezzel játszom!
– Ezzel nem játszhatsz, mert ezt én kaptam!

Hétköznap délelőtt van. Ábelnek lenne leckéje, mégis a szőnyegen legózik. Szonjának is épp ez a legó tetszett meg. Ő unatkozik kicsit itthon, hiányoznak az ovis barátnői, bár a dolgozó szülők és a tanuló bátyjai mellett általában jól elfoglalja magát.
A testvérek kapcsolata is sokat erősödött az elmúlt hetekben. Ilyen kis összekapások előfordulnak azért és hogy ne harapózzon el nagyon, odamegyek hozzájuk:

– Gyerekek, mondjátok el nekem is, melyikőtök mit szeretne?
– Én azt, hogy amíg tanulok, Szonja ne játsszon a legómmal! – mondja mérgesen Ábel.
– De én meg unatkozom! – feleli erre szomorúsággal vegyes haraggal Szonja.
Látom, feszültek még mindketten, úgyhogy próbálok empatizálni velük és közben az álláspontokat is közelebb hozni egymáshoz:
– Szonjus, unatkozol és valami érdekeset szeretnél játszani?
– Igen! – válaszolja.
– Ábel, hát neked mi a fontos? Vigyázni szeretnél a legóbuszodra?
– Igen! Meg én is játszani akarok vele.
– Fárasztó a tanulás? Jó lenne már egy kis pihenés is, meg játék? – kérdezem.
– Igen!
– No gyerekek, kinek van ötlete olyan megoldásra, ami mindenkinek jó? Amikor Szonja is tud érdekeset játszani, Ábel is tud pihenni és a legóbuszra is vigyázunk.
– Anya, tarthatunk most szünetet a tanulásban? Mert akkor játszhatnánk most a busszal együtt és később, amikor folytatom a leckét, akkor Szonja játszik mást – javasolja Ábel.
– Nekem rendben. Szonja neked is?
– Igen!
– Szuper, akkor legyen így!

Békében játszanak tovább a legóbusszal. Talán egy kis könnyedség és odafigyelés is hiányzott mindkettőjüknek.

Tanulni próbálunk

Tanulni próbálunk

által | 2020.ápr.3. |

-Nem akarom megcsinálni! Jaj, már megint egy színezős feladat! – mondja Ábel.
– Ábel, tessék megcsinálni, már csak egy kicsi van hátra! – felelem szigorúan.
-De nem akarom, hagyjál békén! Utálok rajzolni, színezni! És már úgyis értem, minek még ki is színezni?!

Csütörtök délután 2 óra van, karanténéletünk és az otthon tanulás 3. hete. Sok ez neki. Nekem is.
Mókuskerékben érezzük kicsit magunkat, a gyerekek is, én is. Elgondolkodom. Rendben van az, hogy nem érzem jól magam addig, amíg ki nem pipáltuk az összes feladatot az aznapra átküldött lecke listáról? Azt gondolom, a tanítók segítenek, támogatnak bennünket abban, hogy fejlődjünk. Köszönet érte! De az már a mi dolgunk, hogy ezt hogyan engedjük be az életünkbe és hogyan teremtünk egyensúlyt magunknak. Olyan egyensúlyt, ami valóban minket szolgál.

-Szivem, fáradt vagy, sok a lecke, és unalmasak a feladatok? – kérdezem, most már más hangon.
-Igen!
-Tudod, hogy nekem mi a fontos?
-Mi?
-Az, hogy a lényeget tudd, ami tényleg hasznos tudás. Csináljuk úgy, hogy elmondod, hogy mit értesz a tananyagból. És ha azt látom, hogy már érted, tudod, akkor nem kell végigcsinálni a hozzá tartozó összes feladatot, amit adnak, OK? Ha pedig vissza kell küldeni, akkor segítek én is például színezéssel, rajzolással, jó?
-Jó – mondja és kicsit nyugodtabb.

Újrakezdjük, folytatjuk. Tényleg érti. Én meg tényleg színezek neki egy kicsit és így előbb befejezzük.
Most aztán van bőven lehetőség a gyerekeink cinkosainak lenni, ahogy Vekerdy Tamástól hallottuk…

Szonja és az EMK kártyák

Szonja és az EMK kártyák

által | 2019.szept.19. |

Szonja nagyon kikelt magából. Meg akarna nézni egy rövid videót YouTube-on, én viszont ezt nem szeretném, nem is adok kütyüt a mancsába. Ami azt illeti épp dolgozom és bevallom, egyáltalán nem örülök, hogy dühösen üvölt mellettem. Persze empatizálhatnék is, utánajárhatnék, miért fontos ez neki, beszélgethetnénk. De most valahogy nincs türelmem, kicsit ideges vagyok a saját dolgaim (értsd: kielégítetlen szükségleteim) miatt.
Szerencsére Szonja meglátja a falon az érzés-szükséglet kártyákat.
– Tudod, hogy érzem most magam?!! – kérdezi dühösen. – Hát így!!
És a „feszültség” kártyán levő dühös, feszült kisfiú képére mutat.
No, erre már felkapom a fejem. Odavagyok, hogy a 4 éves kislányom magától EMK-zik. Nálam ez übereli a munkát is vagy bármit. 🙂 Meg különben is, ha már nekem nem jutott eszembe elővenni az EMK-t, legalább fogadni tudjam tőle, nem?
Rá figyelek.
– Mondd csak, szomorúnak is érzed magad? – kérdezem tőle és a mellette levő kártyán a kislányra mutatok.
– Igen… – mondja kicsit már nyugodtabban.
Kicsit még nézegeti a kártyákat.
– Anya, és ez is – mutat egy újabb kártyára. Most a szükségletek közül választott egyet, az együttérzést, itt egy anyukát látunk, ahogy a gyermekére figyel átölelve őt.
-Ezt szeretnéd, kincsem? Együttérzést? – kérdezem.
Bólogat és összebújunk. Kicsit így maradunk, majd nyugodtan elvonul játszani.
Hát valahogy így működik az EMK.

Betöltés

Facebook oldalunk

https://www.facebook.com/egyutterzoneveles

Archívum