Címke: kérés

Szonja és a fagyi

Szonja és a fagyi

által | 2020.jún.10. |

Szonja beült a benti függőágyba egy fagyikehellyel a kezében. Nyugodtan hintázgat, közben a fagyiját eszegeti kiskanállal.
– Szonjus, szállj ki gyorsan, nagyon féltem a szőnyeget. Látod, milyen szép világos? Nagyon szomorú lennék, ha csokifoltos lenne. Kérlek, ne itt fagyizzál. Ülhetsz a kisasztalhoz, a nagyhoz, vagy a teraszra is kimehetsz Apához – mondom neki.
Szonjus érti, amit mondok, kiszáll a függőágyból és nem is akar visszaülni. De valahogy mégsem OK minden. Kicsit megszeppenve álldogál a szoba közepén kezében a fagyival.
Elkedvetlenedett. Talán a kapcsolódást nem élte meg most velem úgy, ahogy szerette volna? Akkor ezt még erősítsük egy kicsit!
– Szonjus, nézd csak, én most ideülök a laptoppal a nagy asztalhoz, megrendelem a bevásárlást. Gyere, csüccs ide mellém!
– Jó, ideülök. És akkor fagyizás után én is folytatom itt a színezést – kiált vidáman.
Újra helyreállt a lelkében a rend. 🙂

Újévi fogadalom

Újévi fogadalom

által | 2020.jan.2. |

Ti szoktatok újévi fogadalmat tenni? Miket?
Én szeretek előre gondolkodni, mindig van egy csomó tervem, persze hogy újévkor is. A kifejezett fogadalmakat viszont nem szeretem. Gúzsba köthetnek, egy terhet rakhatunk ezzel magunkra, ha túl komolyan vesszük. Én csak afféle önmagamhoz intézett kérésként szeretek rájuk tekinteni.
Tudjátok mit tűztem ki 2019-re? Hogy megtanulok görkorizni. Összejött? Nem. Egyetlen görkori órára sem mentem el végül, amit szerettem volna. Bánom? Nem. 🙂 Mögötte az volt, hogy figyeljek jobban magamra, a saját vágyaimra, tegyem azt többször, amit csak magam miatt tennék. Így történt? Igen, sokkal inkább, mint az előző években. Nem görkorizom, de például úszom. Lehet, hogy idén majd görkorizni is fogok.
Ami szerintem fontos, hogy ne kívánjunk túl nagyot. Legyen ez csak egy aprócska lépés, de olyan, ami előrevisz. És ha már ott tartunk, akkor pedig lehet újat kérni magunktól, akkor is, ha épp nem újév napja van. 🙂 Ha pedig nem tartunk ott, akkor kérjünk helyette mást. A fontos az irány. 🙂
Igazából szerintem egész évben így érdemes kérni magunktól, az újévnek nem is kellene, hogy ebből a szempontból nagy jelentősége legyen.
Idénre tudjátok mit kértem magamtól? Hogy tanuljak meg szépen kislányhajat fonni és ezzel örömet szerezni a kislányomnak nap, mint nap. És hogy emögött mi van? A jelenlét. Valójában erre szeretnék jobban figyelni jövőre, hogy jobban jelen legyek abban, amit csinálok, itthon az itthonban, a munkámban a munkában, a kapcsolataimban a kapcsolatokban, a gyerekeimmel a gyerekeimmel. Mert a nagy gondolkodásban és tervezgetésben szeretném többször az itt és mostot is jobban megélni és figyelni.
Ti mit kértek magatoktól?

Halkítsd le, kérlek!

Halkítsd le, kérlek!

által | 2019.ápr.29. |

– Maja, légyszi, hallkítsd le a zenét egy kicsit – kértem, mikor betoppantam a konyhába, ahol épp reggeliztek a későn kelő kamaszok 🙂. Szerettem volna én is bekapcsolódni a beszélgetésükbe, de a hangos zenétől csak minden második, harmadik szót hallottam…
– Nem – volt a rövid, de velős válasz 🙂
(Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, majd nagy levegő…. Végül is egy csak egy kérés volt részemről… Ráadásul nem is biztos, hogy épp az én társaságomra vágynának….) Idáig jutottam a gondolataimban, amikor Maja a hangszóróhoz nyúlt, és nyomott egyet-kettőt a halkító gombon, majd kérdőn nézett rám.
Arckifejezésem egyszerre fejezett ki köszönetet és azt, hogy bizony örülnék, ha még egy picit halkabban szólnának a kedvenceik 🙂 Maja vette a lapot, még két gombnyomás és mindenki békében, boldogságban élt tovább…
Még jó, hogy idejekorán eszembe jutott „a kérésre lehet nemet mondani” – szlogen 🙂

Légyszi add át!

Légyszi add át!

által | 2019.ápr.15. |

Szonja kezet akar mosni a konyhában, ilyenkor egy székre szokott felmászni, hogy elérje a csapot a mosogatónál. Ám Ábel most épp azon a széken ül. Szonja dühbe gurul, mikor ezt meglátja:
-Na, Ábel menjen már el innen! De anya, így nem tudok kezet mosni!!! – kiabálja, legalább annyira dühösen, mint amennyire kétségbeesetten.
-Hagyjál, Szonja, nem megyek! – feleli nyugodtan Ábel.
Már éppen szólnék Ábelnek, hogy engedje a húgát kezet mosni és adja át neki a széket, amikor eszembe jut, hogy ahelyett, hogy én oldanám meg az ő konfliktusukat, miért is nem tanítom meg inkább őket ugyanerre.

Szonjához fordulok:
-Szonja, figyelj csak, kérni is lehet ám Ábeltől. Például megpróbálhatod, hogy azt mondod neki: „légyszi Ábel, add át a széket, hogy kezet tudjak mosni!”.
-Légyszi, Ábel, add át a széket – ismétli.
-És miért? – Ábel egy kicsit még kéreti magát… 🙂
-Hogy kezet tudjak mosni.
-Jó, tessék – Ábel átadja a széket.
-Szonjus, és most meg is köszönheted neki – szólok közbe.
-Köszönöm! – teszi még hozzá Szonja és mosolyog. Úgy látom, most elégedett, örül, hogy célt ért.
Remélem, hamarosan mindez már nélkülem is menni fog.

Gomba

Gomba

által | 2019.febr.7. |

Bogi utálja a gombát. Nem tudom, ez honnan jött, de egész kiskora óta haragban vannak egymással. Annyira utálja, hogy amíg kisebb volt, a gomba szó helyett családilag viccesen bagomb-ot mondtunk. Ha gombát főzök, messziről kiszagolja és azonnali szellőztetésbe kezd, majd magára csukja a szoba ajtaját.
Ilyen előzmények után sejthetitek, hogy mennyire szívesen ült ki a vasárnapi ebédhez, ami neki csirkepörkölt, nekünk gomba volt.
– Gyere ebédelni, Bogi! – invitáltam kedvesen.
– Én tuti nem megyek ki az ebédhez, ha gombát esztek. – jelentette ki határozottan.
– Ne már, gyere légyszi! Majd ülsz az asztal sarkához… – próbálkoztam.
– Biztos, hogy nem. – zárta rövidre a dolgot.
Gyors számvetés. Megértem, hogy Bogi nem szeretne „gombaszagban” ebédelni, ugyanakkor a hétvégi közös étkezésből nem szeretnék engedni…. Megoldáskereső üzemmód bekapcsol… Műanyag magas tároló asztalként tökéletesen funkcionál, Majánál van egy kissámli, ami méretben épp passzol hozzá. Boginak a konyhaajtóba tálalva :). Hoppá, megint egy mindenki számára tökéletes megoldás az ellenkezés, egymásnak feszülés, összeveszés helyett! 🙂 Köszi, EMK!

Betöltés

Facebook oldalunk

https://www.facebook.com/egyutterzoneveles

Archívum