Szilvivel reggel 9-től volt közös programunk. Párbeszéd kettőnk között előző este:
Zsuzsi: – Holnap reggel megyünk együtt?
Szilvi: – Igen. 🙂 Mit szólsz ahhoz hogy kicsit előbb megyünk mi ketten, hogy legyen időnk előtte beszélgetni?
Zs: – Jó lenne, de attól is függ, milyen korán kell ehhez felkelnem. Elég fáradt vagyok…
Először tehát konkrétumok nélkül beszélgettünk, „kicsit előbb”, „korán”, „legyen időnk”. Mivel én alapból negyed 9 körül akartam indulni, azt hittem, ha Szilvi kérésének eleget teszek, akkor kb. 3/4 8-kor indulnánk. Hosszan töprengtem hát magamban, hogy mi számomra a fontosabb most, a pihenés vagy a vele való kapcsolódás. Aztán amikor eldöntöttem, hogy most a pihenésre vágyom inkább, akkor meg azon töprengtem, hogy ezt hogyan mondjam el neki.
A párbeszédünk később így folytatódott:
Zs: – Átgondoltam, csak 3/4 9-re lőném be az érkezést, hogy ne késsünk, de annál korábbra nem. Odafele-hazafele tudunk beszélgetni. OK így neked?
Sz: – Igen. Menjek fél 9 körülre hozzád?
Zs: – Inkább 8 és negyed 9 között gyere, negyedkor már indulnék.
Szóval kiderült, hogy Szilvi az indulást alapból kicsit későbbre tette, mint én, és az a bizonyos „kicsit előbb” tulajdonképpen nagyjából akkor van, amikor én eredetileg is indulni szerettem volna. Ha már először is EMK-s megfigyelésekről (konkrét időpontokról) beszéltünk volna, akkor nem lett volna félreértés és nem töltöttem volna ezzel hosszabb időt, hogy ezen gondolkodjam… Mindig tanulok valamit. 🙂
