Ahogy délután hazaértek az oviból a gyerekek, rögtön „lecsaptak” rám:

– Anya, süssünk együtt sütit! – kérte Beni.

Ilyenkor csak összekavarunk egy-két hozzávalót, amit találunk otthon és be a sütőbe. Beni nagyon szeret a konyhában próbálkozni. „Anya, gyakorolnom kell, hogy mire nagy leszek, már nagyon jól tudjak sütni.” – szokta mondani ilyenkor. Sokszor egyedül is engedem, de most velem akart. Rendben, mondtam.

Igen ám, de közben kiderült: Ábel autózni akar velem, méghozzá most rögtön. Felvetettem olyan ötleteket, mint hogy hárman közösen süssünk/autózzunk/játsszunk valami mást, vagy süssünk autó alakú sütiket, és még néhány hasonlót, de egyikük sem mutatott semmi nyitottságot ezekre a javaslatokra. Azért sejtettem, hogy nem feltétlenül a sütésre/autózásra vágynak, hanem alapvetően a velem töltött közös időre, kapcsolódásra és figyelemre, és ha ragaszkodnak is a saját ötletükhöz, az inkább azért van, mert számukra az is a figyelem jele, ha az ő ötletüket választom.

Mivel Beninek már előbb megígértem a sütést, úgy döntöttem, hogy arról nem mondok le, de előtte Ábel is megkapja tőlem azt a figyelmet, amit szeretne. Megkértem Benit, hogy készítse elő a konyhában a dolgokat, hamarosan megyek. Addig Ábellel beszélgettünk, beültünk együtt a függőágyba és énekeltünk együtt, ami az egyik kedvenc közös időtöltésünk. Ettől ő teljesen feltöltődött, megnyugodott, tulajdonképpen már meg is kapta, amire vágyott. Ezután újra megkérdeztem tőle, volna-e kedve segíteni Beninek és nekem a sütésben. Erre már igennel felelt és izgatottan szaladt be a konyhába.

 

Neked milyen megoldás vált be arra, amikor egyszerre többen is a Te figyelmedet szerették volna? Gyere, mesélj róla Facebook csoportunkban!