Nyaralás. A teraszon ülünk az asztalnál, Bogi épp a csokis croissant-ból kifolyó fekete lávával küzd…
– Anya, adsz nedves törlőt? – fordul felém.
– A kocsiban van.
– Behozod? – kérdezi.
– Oh, most nincs kedvem felállni.
– Nekem sincs – mondja ő és mindenki marad a helyén.
Néhány másodperc csend után eszembe jut:
– Papírtörlő van a konyhában.
– Lusta vagyok felállni – mereng Bogi vigyorogva.
Csendben ülünk néhány másodpercig, majd felderül az arcom:
– Papírzsepi? Nézd csak, van itt az asztalon – mutatok a poharak közé.
– Jó lesz, köszi! – nyúl a zsepi felé és törli le a csokimaradékot.
A mindenkinek megfelelő megoldás ismét csak egy karnyújtásnyira volt tőlünk 🙂