– Szonja, gyere, fürdünk!
– Nem! – kiáltja és a fürdőszoba helyett a gyerekszobába rohan, miközben hangosan kacarászik. Így kergetem már vagy öt perce. 🙂 Tündéri és egy darabig én is élveztem a játékot, de most már tényleg vinném fürödni.
– Szonja!
– Nem! Nem! – kacarászik tovább és a hálószobába fut, majd felmászik az ágyunkra. Ábel utána. Boldogan ugrabugrálnak rajta ketten.

Imádnivalók. De azért mennék már.

– Ábel! Kérlek, ne játssz már Szonjával, így sose fog jönni fürödni! – csúszik ki majdnem a számon, de aztán rájövök, hogy ez egyik gyereket se fogja igazán arra motiválni, hogy abbahagyják a vidám játékukat.

Hm, egy pillanat. Több bizalmat a gyerekeknek. Inkább ezt mondom:

– Ábel! Megkérhetlek valamire? Segítenél Szonjának kedvet csinálni a fürdéshez?

Hú, ha láttátok volna, Ábel hogy dagadt a büszkeségtől, hogy ilyen fontos feladatot kapott. Rögtön abbahagyta az ugrálást, gyorsan elővett egy fürdőjátékot, megmutatta Szonjának, majd így szólt:
– Szonja, gyere játsszunk tovább a fürdőszobában!

Szonja pedig lelkesen követte a bátyját, fürdés közben pedig kacarásztak tovább.