Na, légyszi, Anya! Ne fessük már ki a konyhát holnap!
– Nem is olyan koszos!
– Majd kifestjük jövő héten!
– El is felejtettem, hogy megbeszéltük!
– Rámegy az egész napom, még tanulnom is kell!
– Én pihenést terveztem vasárnapra, nem festést!
Adták elő kamaszaim a Hattyú halálát 🙂 🙂 , amikor szombaton emlékeztettem őket, hogy másnap bizony kifestjük a konyhát. Hihetetlen milyen kreatívak tudnak lenni kifogások terén 🙂 🙂
Kezdhettem volna egyesével kezelni a kifogásokat, megmagyarázni, hogy de, koszos, jövő héten (és utána hétvégén se érünk rá), ne mondd, tegnap is szóba került, illetve, hogy ma egész nap volt időd pihenni – de nem tettem. Nem is győztem volna a tempójukat…. 🙂
Szép türelmesen hallgattam őket, míg egyszer csak kifogytak az érvekből. Eljött az én időm!
– Na nézzük meg, mit tehetünk! 🙂
– Ha jól értem, az a gond, hogy egy csomó minden mással is szeretnétek foglalkozni, a festésen kívül.
– Igen.
– Nos, akkor elmondom, hogy milyen munkafázisok vannak és meglátjuk, mi az ebből, amiben örömmel segítenétek.
– Kipakolás, festés, selejtezés, visszapakolás. A kipakolás az reggel, kezdéskor, kb. 9 óra körül. A festést szerintem 10 felé kezdjük, 1-2 óra körül lehet majd elkezdeni a selejtezést és a visszapakolást.
– Én segítek kipakolni és visszapakolni, festeni nem akarok.
– Én a selejtezésben is segítek, abban nagyon jó vagyok!
– Oké, mi akkor a festés részét bevállaljuk, úgysem férnénk el egyszerre a konyhában!
És igen, mindenki aktívan és lelkesen részt vett abban a feladatban, amit vállalt, sőt, a nap folyamán többször is felhívták a figyelmünket rá, hogy szóljunk, ha segítsenek (persze azért festeni továbbra sem :).
