Szonja a függönnyel játszik. Húzza, csavarja, ráül a fotelbe belógó részére. Nem szeretem nézni, félek, hogy leszakítja a karnisról. De azt se szeretem, hogy Ábel kiabálni kezd vele:

– Szonja! Azonnal hagyd abba! El fog szakadni a függöny, tönkreteszed!

És nem csak kiabál vele, de ki is akarja erővel venni a kezéből, Szonja viszont nem hagyja magát, így már ketten rángatják a függönyt hangos veszekedés közepette!

– Állj, gyerekek! – mondom nekik – Ábel, kérlek, hagyd egy kicsit Szonját.
– De hát elszakítja, nem látod??? – kérdezi Ábel értetlenül.
– Látom. De szerintem abba fogja hagyni, ha nyugodt hangon elmagyarázzuk ezt neki és megmutatjuk, hogy hogyan tud ő is vigyázni a függönyre.

Ábel elengedi a függönyt és átadja nekem a kezdeményezést.

– Szonja, figyelj csak – fordulok hozzá – a rángatástól leszakadhat a függöny. Látod, ott fönt a karnison néhány kis kampó tartja csak, azok könnyen leszakadnak róla. Szeretném, ha segítenél nekem vigyázni a függönyre. Tudod, hogy kell vigyázni a függönyre?
– Hogy kell? – kérdezi.
– Kitekerjük szép egyenesre és visszaigazítjuk a helyére, hogy ne a fotelre lógjon, hanem le a padlóra. Utána pedig csak békén hagyjuk. No, kitekered?
– Igen! – mondja lelkesen.