Ma van a szülinapom, ennek örömére még jobban igyekszem egész nap kapcsolatban maradni magammal és a szükségleteimmel… Érdekes dologra lettem figyelmes… Anyaként a szükségleteim kielégülését leginkább az adásban lelem meg…
Minden máshogy alakult, mint ahogy elterveztem és ez így van rendben 🙂
Tegnap otthonlétet terveztem, gondoltam, kicsit ráhangolódok a szülinapomra 🙂 Azonban Maja megkért, hogy menjünk el neki cipőt és ruhát venni, másnap színházba készülnek. Tényleg, csak sportcipője van, jutott eszembe, így teljesen rendben volt nekem is, sőt, ünnepként éltem meg, hogy együtt töltöttük a délutánt.
Már napokkal ezelőtt elterveztem, hogy a szülinapomra meglepem magam és a régóta vágyott kuglófot megsütöm magamnak (persze a többiek is kapnak majd belőle:)… Bogi tegnap este, amikor épp nekiálltam volna a sütésnek, kitalálta, hogy ő szeretne engem ezzel meglepni, megsüti ő nekem, mire hazajövök… Nagyon örültem neki, hogy a szeretetét így is kifejezheti felém….
De jó, akkor korán ágyba tudok menni, hogy kipihenjem magam … – gondoltam.
Itt jön az újabb csavar…. Anya, olvasol nekem mesét? – (2 nappal ezelőtt, amikor betegeskedett, óvatosan bepróbálkoztam nála, nem kíván-e egy kis mesét, és igen, igen, újra több év után újra olvashattam neki:) Micsoda öröm, hogy tegnap este is mesét olvashattam neki és újra megélhetem ezen keresztül is a kapcsolódást! 🙂 🙂
Látjátok, milyen rugalmasak tudnak lenni az Anyukák! Még így, 42 évesen is 🙂
Estére azt terveztem, hogy ha a lányok lefeküdtek, egy pohár bor társaságában leülök hálanaplót írni… Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle? 🙂
