Láttátok a Hotel Transylvania című filmet? Nekem óriási tanulság volt az előítéletekről.
Amikor a lányok először nézték a tévében, bekukkantottam hozzájuk és 5 mp. alatt eldöntöttem, hogy na jó, ez baromira nem nekem való. Hogy a témánál maradjak, SZÖRNYű 🙂 És bár ők jól szórakoztak és nagyokat kacagtak, meg voltam róla győződve, hogy ez a film katasztrófa. (jó kis címke, ugye?!)
Aztán beütött a krach és kijött a 2. része. Az egyik családi gyűlésen javasolták a lányok, hogy a következő heti családi program legyen mozizás, nézzük meg a Hotel Transsylvania 2-t. Ezzel rendben voltam, hiszen nagyon ritkán megyünk moziba, nézzük, amit ők szeretnének, én meg majd gyönyörködöm bennük, ahogy élvezik a filmet… Nos, imádtam. Együtt izgultuk-nevettük végig az egészet, hatalmas élmény volt mindannyiunknak.
Hazafelé szemlesütve kérdeztem tőlük, nincs-e kedvük majd az 1-t is újra megnézni velem, lehetőleg minél hamarabb… Megnéztük és együtt örömködtünk. Ez nagyjából fél éve lehetett. Tegnap estére filmnézést terveztünk. Szerintetek mit javasoltam? Naná, hogy a Hotel Transylvaniat. A gyerekek nem annyira rajongtak az ötletért, így aztán óriási meglepetés ért, amikor elindítottak egy filmet (Dennis a komisznak beharangozva) és mégiscsak a Hotel Transylvania kezdődött.
Nagy-nagy puszikkal és ölelésekkel fejeztem ki a hálámát nekik, ők pedig kivételesen hagyták 🙂 Az előítéletek ott is jelen vannak, ahol a legkevésbé számítunk rájuk! Legyetek résen és nézzétek meg a filmet! 🙂
