Reggeli mantrám:
– Jó reggelt!
– Ébresztő!
– Ki az ágyból, hétalvó!
– Elkésel a suliból!
– Nem lesz időd reggelizni!
És ezek változatai. Igen kreatív vagyok e téren, hogy ne legyek unalmas ?
Szeretnék nyugodt reggeleket biztosítani a gyerekeknek, amikor van idő kényelmesen felkelni, békében kiválasztani a ruhát, amit fel szeretnének venni. Jut idő egymásra mosolyogni, megölelni egymást, együtt megreggelizni. Az indulás előtt 5 perccel már készen állunk, hogy legyen idő megkeresni a kesztyűt, sálat, kulcsot és visszaszaladni az ottfelejtett tízóraiért vagy fuvoláért.  Én így  szeretem a reggeleket és sokáig úgy gondoltam az utolsó pillanatban felkelős – 10 perc alatt elkészülős reggelekre, hogy összeszorult a szívem és a gyomrom.
“Elfuserált napindulás” – dödögtem és őszintén szólva, sajnáltam a gyerekeket.
baby-1151347_1920
Aztán rájöttem valamire… Az ideális reggel az Én ideális reggelem. A gyerekek teljesen ki vannak békülve a felkelés-öltözés-reggeli 10 perces idejével. Ők szeretnek a (nekem későnek tűnő) utolsó pillanatban felkelni és teljesen rendben vannak azzal, hogy nincs idejük tollászkodni a tükör előtt. Nekik most a heverészés jobban esik… Manapság már nem szorul össze a szívem, amikor látom, hogy ágyban vannak még, amikor elindulok…
Nekik így, nekem úgy indul a reggelem.
Igen, mindenki a maga tempójában…
Most már így szeretnék róluk gondoskodni…
Hogy a szabadságot mindenki megélhesse…