Egyik hétvégén Majával mentem vásárolni, kinőtte a ruháit, szüksége volt néhány új darabra. Kettesben indultunk el otthonról, a barátnője később tudott csak becsatlakozni.
Kezdetben csendben sétáltunk a busz felé, majd néhány perc múlva Maja mesélni kezdett… majd néhány perc múlva ömlött belőle a szó… majd néhány perc múlva döbbenten nézett rám:
– Látod, ezért nem szeretek veled sehová kettesben menni… Mindig túl sok mindent mesélek el neked… De nyugi, nem ezért hívtam Lillát! (a barátnőjét)
Egymásra vigyorogtunk, néhány percig ismét csend volt közöttünk.
Maja szólásra nyitotta a száját, gyorsan figyelmeztettem:
– Figyi, gondold végig, hogy el akarod-e mesélni nekem, amit mondani készülsz…
Nagyot vigyorgott.
– Á, ez nem olyan!
Akkor jó!
És mesélt, míg meg nem érkeztünk a célhoz.
Jólesett a bizalma, a könnyedség, az összetartozás, az egymáshoz kapcsolódás, a humor, a szeretet, a kölcsönös tisztelet és minden, amit adtunk egymásnak.