– Beni, gyere, gyakoroljuk a logopédiát!
– Jaj, ne, már megint!
– Légyszi gyere! Te választod ki, hogy mennyi időre állítsuk be a homokórát. (Letöltöttem egy homokóra alkalmazást, azzal gyakorolunk.)
– OK, akkor nulla perc legyen!
– Nullánál legyen nagyobb, de akármilyen pici lehet.
– Akkor 15 másodperc.
– Rendben.
– He-he. Tényleg rendben?
– Igen. Gyere.
Óra indul. Gyakorolunk. Kb. három szóig jutunk, amikor jelez a homokóra.
– Vége az időnek – mondom. – Hogy legyen? Szeretnél még gyakorolni?
– Igen! Most 5 percre állítom!
Rettenetesen hiszek benne, hogy pici kérésekkel meg lehet váltani a világot. Minél kisebb a kérés, annál jobb. Ha túl nagyot kérünk magunktól vagy másoktól, az gyakran ijesztőnek, fárasztónak tűnhet, inkább bele se fogunk a megvalósításba. De ha teszünk egy egészen aprócska lépést, akkor máris sokkal könnyebbnek érezzük a következőt. Onnan pedig a következőt. Onnan pedig a következőt…
